Megálltam a tábla elött.
- Számolja ki a múlt órai egyenletből azokat az adatokat amiket diktálni fogok. Egy Audi R8 maximális sebessége…
- 316 km/h. - mondtam unottam.
Kicsit hülyén nézett a tanár rám, de folytatta. Lediktálta az adatokat.
- Aha. És most ezzel mit kezdjek?- kérdeztem.
- Számolja ki a múlt órai egyenlettel.
- Volt egyenlet? - kérdeztem.
Ránéztem Lilire, a legjobb barátnőmre. Valamit nagyon firkált a füzetébe majd felmutatta nekem a lapot:
 "Te nagyon sík vagy!!     R x V = M- r2"

- Kössz. - mondtam. - És most azt hiszed, hogy kis tudom számolni?
- Hát… kéne tudnod. - Lili
- pff. - én. - Hát… nem tudom. - mondtam és besétáltam a helyemre.
Természetesen beírt egy egyest. Vagy kettőt. Nem tudom. Én kinézem belőle, hogy kettőt.
Már csak 3… 2…1…
Kicsöngettek.. az utolsó óráról is.
- Mi van veled? Ma egész nap olyan… fura vagy. - Kapott el a barátnőm Lili.
- Semmi… csak… találkoztam a világ leghelyesebb fiújával ma reggel. És elkérte a számom.
- Azért késtél?- kérdezte.
- Persze.  - mondtam, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. - Na húzok haza.
- Mi? Te? Haza? Hűha Viki ez a srác nagyon elvarázsolt téged. Péntek este van. Buli. Chris apukájának bárjába vagyunk hivatalosak. Oda hírességek is beteszik a lábukat.
- Jhajj. Jó lehet, hogy beugrok. - mondtam.
Chris. Osztálytársam. Kb. egymagasak vagyunk. Szőke, helyes fiú. Bejövök neki és nyomul.  Nem volt túl sok kedvem menni, de hát az egész iskola ott lesz. Csak elleszek. Meg ott lesznek a barátnőim is.
Untam már, hogy ilyen kis gazdag ribancnak tartottak és minden pasi rámnyomult. Néha jó érzés volt, de néha fárasztó. Elég népszerű voltam a suliban. Talán a legnépszerűbb. De hát a "menőknek" minden nap jelenésük volt a Los angelesi bulikban.
Végre hazaértem. Ledőltem az ágyamra és bekapcsoltam a Lap-topomat.
Beírtam: Tokio Hotel. Azt se tudom, hogy hogy maradt meg a fejemben ez a név én mindig mindent elfelejtek :P.
Kicsit lesokkolt a látvány amit találtam. Már 3 nagylemezt adtak ki németül és 2-t angolul. Hű. Csomó díjaik vannak. És a képek. Megláttam a srácot. Tomot. Régen raszta haja volt.
Úgy is eszméletlen helyes volt. De így jobb ;). Sok-sok fotót néztem róla. Hogy lehet valaki ilyen helyes???
Ajtócsapódást hallottam.
Apu hazajött. -.-"
- Szia!- köszöntem.
- Szia! Te itt? Máskor szombat délelött jössz haza másnaposan. ;). -apa
- Kössz, jó, hogy szólsz. Már megyek is. - Ránéztem az órámra. 8: 00. Hoppá.
Átöltöztem. Egy pink rövidszoknyát vettem fel ezüst csőfelsővel.
A buli olyan átlagos volt. Diszkó. Mint minden este. Odamentem a pulthoz és rendeltem valami alkoholos  koktélt.
- Nem vagy te ehhez még "kicsi"? :D- kérdezte valami ismerős hang.
- Azt iszom amit akarok! Azért mert múlthéten lettél 17, még nem vagy sokkal idősebb nálam Chris! - kinyújtottam rá a nyelvem.
- Hát… először is szia, Tom vagyok, bár szerintem reggel már összefutottunk kicsilány. Másodszor pedig nem múlthéten lettem 17 hanem olyan 2007 szeptemberében. És amúgy tényleg nem vagyok SOKKAL idősebb nálad ;). - mondta az az ismerős hang.
Lesokkoltam. Itt van. Elöttem. Hűha.
- Öm… bocs, csak azt hittem, hogy az egyik haverom szólt be… - magyarázkodhatok… :P
- Valahogy gondoltam. - Tom féloldalas mosollyal. Imádom. Tényleg. Azzal a helyes pofijával… áááh…
Megkaptam a koktélomat.
- Gyere menjünk táncolni- jött oda a barátnőm.
- Á Lili! Tom, Lili a legjobb barátnőm, Lili ő Tom. - mondtam.
- Én nem kapok definíciót? xD - Tom.
- nem. - néztem rá "csúnyán".
- Na akkor én asszem megyek… - és elhúzott Lili.
- Nem jössz sétálni egyet? - kérdezte  a nagy hangzavarban.
- De. Szívesen.
Kimentünk. Meleg volt. Jó idő. Érezni lehetett, hogy mindjárt itt a nyár.
- Nos… Vicki. Hogy kerültél ide? Mármint a bárba?
- Én? Én született Los Angelesi vagyok. Ismerem a legjobb helyeket… amúgy az egyik haverom apjáé. Chrisé. -.-". De te! Hogy kerültél oda?
- Én? Hát… minden este más helyre megyünk bulizni. Most ez volt a célpont. :P
- Megkerestelek titeket a neten.
- Ó ne máár. -  vigyorgott
- Ti tényleg nagyon híresek lehettek. - mondtam.
- Ugyan. Amerikában nem. Szerencsére.
Leültünk egy padra. Egy sötét srác közeledett felént.
- Tom! Mindenki téged keres! Hogy kerülsz ide?- a sötét srác megszólalt. Magas volt, és felismertem, ő volt az énekes. Tom testvére. Tényleg hasonlítanak egy kicsit. Vajon melyik az idősebb? Vékony volt. És nőies stílusa.
- Hát, úgy kerülök ide, hogy kijöttem sétálni Vikivel. Amúgy… Viki ő Bill az ikertestvérem, Bill ő Viki.
Ő se fűzött hozzám semmit. Akkor miért várta el, hogy én a bárban mondjak róla valamit. Höh!
- Na hát kislány majd még találkozunk. Hívlak majd. - mondta Tom.
- rendben.
- Szia! - mondta majd egy puszit nyomott az arcomra.
Miért nem csókol meg?? Mi ez??? :D

Visszamentem a bárba megkeresni Lilit. Hát kb. mint tűt a szénakazalban. XD De végül megtaláltam őt a táncparkett leges-legközepén...persze, véletlenül se legyen könnyű dolgom.

-    Lili! - ütögettem meg finoman a vállát, de semmi. -.-" - LILI!!!!! - még mindig nem vett észre engem. Meguntam ott állni és várni mikor vesz észre, megragadtam karjánál és kihúztam őt a tömegből.
-    Na! Mi történt? - kérdezte már kicsit illuminált állapotban.
-    Haza megyek.
-    Jó....mi?? Miért? Nem szokásod..te vagy a partik lelke… - és még sorolta volna, de közbe vágtam.
-    Pont ezért. Elegem van a jópofizásból. Olyanok jönnek oda hozzám benyalni, akiket életemben nem láttam még! Chrisből is elegem van! Mióta itt vagyok folyamatosan stíröl. De addig csinálja, amíg ideges nem leszek, oda megyek hozzá és egy marha nagy pofont le fogok neki keverni!!!! - lettem tényleg ideges a végére.
-    Jójó…nyugi..oké..ha így akarod, menj. Ne menjek veled?
-    Ne, nem kell, Bulizz csak! - mosolyogtam barátnőmre.
-    Rendben. Szia! - mosolygott vissza.

Megöleltük egymást, én pedig elindultam haza.
Utáltam este gyalog közlekedni…bennem volt az a természetes félelem, mikor egy kisebb utcában mentem…gyűlöltem. Csak jöjjön el a jövőhét szerda, hogy letegyem a jogsimat.
Olyan érzésem volt mintha követnének. Hátra néztem, de nem láttam senkit. Utam során még hátra fordultam párszor, de semmi gyanúsat nem láttam, csak egyszer bulizni induló fiatalok járkáltak az utcákon. Mind egy, már nem foglalkoztam vele…lehet, hogy paranoiás vagyok? Bár jobb félni, mint megijedni.

-    Hogyhogy itthon? - kérdezte Jack, mikor beléptem az épületbe.
-    Hát most valahogy nem volt hangulatom bulizni és lerészegedni.
-    Javulsz. - mosolygott rám.
-    Ne reménykedj. - kacsintottam rá és beszálltam a liftbe, ami pillanatok alatt a 10. emeleten megállt és én kiszállhattam.
Végig kopogtam a folyosón, majd kinyitottam ajtónkat. Beléptem rajta és eléggé meglepődtem.

-    Apu! Te még fent vagy???
-    Igen, miért?
-    Már hajnali fél 2 van!
-    Oh…már ennyi az idő? - túrt bele szőkés, felzselézett hajába.
Apu nagyon trendi volt és nem csak egy apukához képest. Szőke, melíros haját mindig felzselézte, legtöbbször ingeket hordott, mivel a munkájához ez volt a legmegfelelőbb.
De nagyon szívesen hordott színes pólókat is. Nem sok ideje volt, de hetente egyszer szakított időt, hogy elmenjen edzőterembe, hogy formában maradjon.
Jópárszor elmondta már nekem, hogy nem szeretne az a tipikus, sörhasú apuka lenni, hanem szeretné, ha büszke lennék rá.
Hát az is vagyok.

-    Feküdj le aludni. Jó éjszakát! - mosolyogtam rá és egy puszit nyomtam az arcára.
-    Neked is kicsim. - ölelt meg.

Gyorsan még megfürödtem, aztán bedőltem az ágyamba és rögtön elnyomott az álom.
Másnap reggel…
Hiába tettem a fejere 3 réteg párnát meg a takarót a napfény nagyon erősen sütött már kora reggel is. Megnéztem a telefonom: 11 múlt 5 perccel.


-    Ki volt ez a csaj? - kérdezte Bill a testvérét.
-    Viki.
-    Viki? És megtudhatnám, hogy mit akart ez tőled? Egy újabb rajongó? Vagy csak szexelni akartok?
-    Először is nem rajongó, másodszor pedig nagyon kedves csaj.- mondta Tom megsértődve
 Másnap reggel…
-    Te Bill! - Csoszogott ki 10 órakor a konyhába Tom (mert hát a los angelesi szobák olyan luxusak, hogy konyhájuk is van, hiába van éttermük.) - Melyik az az időpont reggel ha randira akarsz hívni egy csajt, ami még nem túl korai, de érezze, hogy találkozni szeretnék vele.
-    Mivan? - nézett fel kómásan a reggeli kávéjából.
-    Melyik az az időpont ami nem tul korai felhívni valakit. Reggel.
-    Ki akarsz te felhívni?
-    Az legyen mindegy.
-    ÓÓ! Azt a tegnapi csajt! Szerintem ne hívd fel. Úgyis hívni fog.
-    Dehogy fog.
-    Hány éves?
-    16…
-    CSAK??? NORMÁLIS VAGY TE? EZÉRT BÖRTÖNBE CSUKHATNAK, HA MEGRONTOD! TE NEM VA… - kicsit sem kiabált Bill
-    De. normális vagyok. Amúgy szerintem már nem szűz. És… nem is csak szexelni akarok vele. Nagyon szép lány. És jófej. És született amerikai.
-    Inkább nem mondok semmit… - Bill sértődötten.
-    Ne is!


Kitápászkodtam az ágyból, és eljutottam a fürdőmig. Lezuhanyoztam és rendbe tettem magamat. Tükörbe néztem és megvizsgáltam magamat. Szép vagyok. Megállapítottam.
Ránéztem a telefonomra 12:00. nem hívott senki.
Apu ilyenkor már nem volt itthon. Elment dolgozni. Ilyenkor jönnek hírességek a szalonjaiba.  Általában késő estig dolgozik, de van olyan, hogy bent alszik.
Csengettek. Ki lehet az? Mindegy bárki is az, elküldöm. Magamra vettem egy köntöst és kimentem az ajtóhoz. Még a hajam is vizes volt.
-    igen? - Nyitottam ajtót.
-    Szia! - nézett rám mosolyogva… Tom.
-    Höh… hát… te? Hogy… Honnan tudtad, hogy hol lakom? - kérdeztem meghökkenve.
-    Bemehetek?
-    Öm… háát… gyere… - engedtem be.
Honnan tudta h hol lakom? Hogy kerül ide… és.. úristen! Hogy nézek ki??? Fel kéne öltöznöm. De addig őt hova rakjam?
-    Ülj le  a nappaliba, mindjárt jövök. - mondtam neki. És bementem a fürdőmbe.
-    Szép lakásotok van! - kiáltott be hozzám.
-    Köszi, nekem is tetszik! - kiabáltam ki neki.
Levettem a köntösömet és kiszedtem a hajamból a hajgumit. Kisminkeltem magamat és magamra csavartam a törcsimet és kimetem ruháért. Amint kiléptem ott állt az egyik szekrényemnél Tom és az egyik képet nézte.
-    Ez nem a nappali. -mondtam halkan Tomnak.
Megfordult.
-    ööö… tudom, csak… kiváncsi voltam a szobádra… nagyon szép. - mondta kedvesen.
Basszus, miért ilyen helyes? Miért????
Besétáltam a gardróbomba ami persze, hogy a szobám másik felén volt és közben éreztem, ahogy Tom végigmér a szemével. Jó érzés volt. :P
Bementem és kiszedtem egy piros gatyát egy fehér topot. Visszaindultam a fürdőbe, de elötte még kiszóltam neki:
- 5 perc.
Nézegettem magamat a tükörben kisimítottam villámgyorsan a hajamat és egyszercsak hallottam, hogy nyílik az ajtó és Tom bejön rajta.
Kissé lesokkolt, és felkaptam a törcsimet.
-    A tangádat elhagytad út közben! - és felém nyújtotta.
-    Igazán kedves vagy! - elvettem tőle.
Kiment.
Felöltöztem és utánamentem.
-    Na? Mit szeretnél csinálni? - kérdeztem.
-    Háát… te mit szeretnél csinálni?
-    Nekem mindegy. Felőlem ki is mehetünk. - mondtam bár reménykedtem, hogy bent maradunk.
-    Én inkább maradnék. - nyugtatott meg válaszával. - És van pár ötletem mit csináljunk, de attól tartok, neked nem ezek a terveid. :P - mosolygott ellenállhatatlanul..
-    Először is együnk valamit, mert én még nem is reggeliztem és mindjárt éhen halok. - tettem a hasamra az egyik kezem. - Mit kérsz?
-    Bármit megeszek, amit te csinálsz. - vigyorgott miközben megnyalta piercingjét.
-    Drága Tom!
-    Mondd! :D
-    A mekiben már lenyomattam neked egy monológot arról, hogy nem ismersz és akárki lehetek. Lehet, hogy egy hete szabadultam a diliházból. Nem tudhatod…szóval ne vegyél mérget a kajámra. Mellesleg nem valami széleságú a főző tudományom. ;)
-    Én azért megkóstolnám. - erősködött mosolyogva.
-    Nem tudod mire vállalkoztál. - mosolyogtam rá huncutul és kimentünk a konyhába.

Sajtos-sonkás omlettet csináltam magunknak. Tom végig a közelemben volt. Ha nem is mellettem, akkor felült a pultra és úgy nézett.

-    Jajjj Tom ne nézz már! Annyira idegesít, hogy itt bénázok, te meg bámulsz, mintha egy nemzeti kincs lennék… - szóltam rá nevetve.
Tom kisfiúsan elmosolyodott.
-    Nem tehetek róla…
-    Miről?
-    Áh, semmi… - vakarta meg tarkóját zavartan.

Nem igazán értettem, nem akartam feleslegesen nyaggatni őt mindennel, de nem is nagyon volt rá időm, mivel nem szerettem volna leégetni az egész jól kinéző omlettemet.
Pár perc múlva már el is készült, én megterítettem, és felszolgáltam a reggelinket.

Tom megkóstolta…én izgulva vártam a reakcióját, hogy mit fog mondani…de…egyszercsak elfintorodott és elkezdett köhögni. Már össze is görnyedt a köhögéstől…

-    Úristen, Tom! Jól vagy?! - rohantam oda hozzá, és megpróbáltam felegyenesíteni.

A köhögésből hirtelen hangos nevetés lett. Én csak értetlenül néztem rá.

-    Bocsi, de ezt nem hagyhattam ki! - fogta hasát a nevetéstől - Nagyon finom!
-    De szemét vagy! - löktem meg vállánál.
-    Ne haragudj! - ölelte át a derekam.
-    Nem vagy normális. Tudod, hogy megijedtem? - simogattam meg fejét.
Belehúzott az ölébe.
-    Utállak. - nyújtottam ki rá a nyelvemet
-    Nem is. - vigyorgott beképzelten.
-    Aljas vagy és nagyképű! - mondtam "sértődötten"
-    De ezért imádsz nem? - féloldalas mosollyal.
-    Hümm… - felálltam az öléből és bevonultam a nappaliba.
Utánam jött.
-    Haragszol? - kérdezte és megölelt hátulról. Azt hittem, hogy összeesek a kezében. Olyan álombeli volt. :D
-    Igen! - és csináltam egy ilyet: :P
-    Ne nyújtogasd a nyelved, mert leharapom. - vigyorgott.
Imádom. Egyszerüen imádom.
Leültem a kanapéra, ő pedig utánam jött.
-    Imádom a lakásotokat.
-    Én is.
Egy ideig nézett engem. Idegesített. Mit bámul ez?!
-    Szép vagy! - szólalt egyszer csak meg.
-    Hát kössz. Jó, hogy rájössz.
-    És még nekem van egóm. - vigyorgott. - Nagyon bírlak kiscsaj.
-    Persze. Engem mindenki szeret. - =)
-    Tegnap egy osztálytársadat kifaggattam. - vigyorgott
-    Miről?
-    Rólad.
-    És ki dumált? És mit mondott? - kérdeztem.
-    Azt hiszem valami Tina. - mondta.
Tina? Ő az egyik legjobb barátnőm. Beszélt rólam Tomnak? Na ne már.
-    Ne haragudj rá. Elértem nála h meséljen rólad. - vigyorgott
-    És hogy érted el? - kérdeztem kiváncsian.
-    Hát hogy? Flörtöltem vele. - xD
-    Na azt megnéztem volna. - mondtam :P.
-    Miért még nem láttál? - kérdezte vigyrogva.
-    Háát… flörtölj velem! - mondtam neki.
-    Mert most mit csinálok? - kérdezte sértődötten.
-    Hát.. akkor szarul csinálod. - mondtam neki elégedetten.
-    Az a célom, hogy a kiszemelt lány megimádjon. És én már elértem a célom. - vigyorgott
Utálom, hogy belémlát.
-    Igen?
-    Igen.
-    Hát Tom Kaulitz, el kell hogy keserítselek, de én csak szimplán kedvellek.
-    Imádsz. Oda vagy értem. Alig ismersz és teljes mértékben oda vagy értem. Már nem tudnád nélkülem elképzelni az életed. - nézett a szemembe vigyorogva.
Én teljesen nyugodt maradtam és csak ennyit feleltem:
-    Mindenki magából indul ki. - megpaskoltam izmos mellkasát és elindultam a szobám felé.
Tom tátott szájjal nézett utánam, de hamar összeszedte magát.
-    Oké kislány, ezt a csatát most megnyerted. Élvezd ki, mert ez nem fog túl sűrűn előfordulni. - jött utánam.
-    Majd meglátjuk. - kacsintottam.
-    Miért akarod kihozni belőlem a vadállatot? - jött közelebb.
-    Nem akarok én semmit. - néztem rá ártatlanul, de aztán mosolyra húztam a szám és elkezdtem őt a fal felé terelni.
-    Ugye tudod, hogy egyre jobban érdekelsz? - háta már a falnak ütközött.
-    Most megtudtam. - mellkasára tettem a kezem és a falnak nyomtam őt.
Tom keze ösztönösen megemelkedett és a derekamra csúszott. Nyakára fontam kezeimet, ő pedig közelebb húzott magához. Adtam egy gyengéd puszit arcára és haladtam tovább nyaka felé. Minden centiméterre újabb puszit leheltem.
Tom kéjesen felsóhajtott, és államnál fogva finoman felemelte a fejemet. Egymás szemébe néztünk. Szemében tisztán látszódott a vágy, én erre elmosolyodtam. Ajkaink egyre csak közeledtek egymáshoz…már csak 5 centi…már csak 2…1…pár milliméter.

Felnevettem.
-    Csak szeretnéd! 2:0! - vigyorogtam diadalittasan és sarkonfordultam.
Visszanéztem Tomra, aki csak állt ott a falnál, mintha még mindig odanyomta volna valaki, és mozdulatlanul meredt maga elé. Arcáról csak annyit sejtettem, hogy összeomlott a lelki világa. XD
Még fél perc múlva is úgy volt, mikor egyszercsak mosolyra húzódtak gyönyörű ajkai.
Megfogtam egy üres goffrit a konyhában és odasétáltam hozzá.
-    Na mi van? Érzéki csalódás? - kérdeztem vigyorogva.
-    Te.. aljas dög! - vigyorgott.
Ránéztem a telómra. 16 :00. Hoppá. Elment az idő.
Tom elővette a telefonját, és lefényképezett miközben a gardróbomban pakolok.
-    Minek fotóztál le? - kérdeztem.
-    Hát, hogy meg tudjalak mutatni mindenkinek. - vigyorgott.
-    Hm? - néztem rá értetlenül. - Kinek akarsz te engem megmutatni?
-    Hát… mindegy.
-    Mindjárt jövök. - mondtam és átmentem egy másik szobába.
Eltelt kb. 5 perc és megjelentem a konyhánál.
-    Gombóc! Gyere! - kiáltottam.
Kijött Tom.
Ránézett kiskuytámra. Az én kis beaglemre.
-    Azért megnyugodtam, hogy nem nekem szóltál. - Tom.
Elkezdtem nevetni.
-    De cuki! - nézett le rá Tom.
Adtam neki 2 virslit aztán bejött velünk a szobámba. Eltelt egy óra beszélgetéssel.
-    Megnézhetem a cuccaidat? - kérdezte kiváncsian.
-    Aha.
Odasétált az egyik fiókhoz és kihúzta. Csak neki van olyan érzéke, hogy pont azt húzza ki ahol a fehérneműim vannak. -.-". Jellemző.
-    Jó, nem arra gondoltam amikor a cuccaimra kérdeztél, úgyhogy légyszi hagyd azt a fiókot.
-    Ez tök jó! - mondta és beletúrt az ottlévő cuccokba, és kihúzott egy pink bugyit aminek a hátulján volt 2 kéz és ott ilyen háló volt ott, és az volt ráírva: Touch me!
-    Tedd azt le nagyon gyorsan :P - mondtam miközben elindultam arra.
-    Wow! - fogott meg egy fekete csipkés tangát.
Mindent kivettem a kezéből, és visszatuszkoltam a fiókba.
-    Azért egyszer majd ezt felveszed nekem? - kérdezte miközben odaadta a fekete tangát.
-    Hümhüm. - néztem rá olyan : "csak szeretnéd" fejjel.
-    Figyelj kicsi lány. Amit akarok, azt meg is szoktam kapni. - Tom elégedetten.
-    Hááát… én nem úgy látom. - kacsintottam rá.
Erre közelebb hajolt és meg akart csókolni. De elhajoltam és leültem az ágyamra.
-    Most mondjam azt, hogy 3:0? Meg leszel sértődve :P - mondtam egyszerűen.
-    Inkább ne mondj semmit. Amúgy meg mennem kéne. Már fél 7 van. - mondta kicsit megsértve.
-    Rendben.
-    Ennyí? Semmi: "Maradj még egy kicsit!!" vagy "Ne menj még!!" …? - kérdezte felháborodva.
 Megráztam a fejemet : - Nem.
Odasétáltunk az ajtóhoz.
-    Végül is jó volt ez a nap.
-    Szerintem is.
A kutyuskám odabattyogott mellém.
Tom megsimogatta a fejét. Közelebb lépett.
-    Szia kicsilány! - mondta és egy puszit nyomott a szám szélére.
-    Szia.
Mikor kiment odasétáltam az ágyamhoz és beledőltem. Gombóc felugrott mellém.
-    Áááh! Hagynom kellett volna, hogy megcsókoljon, igaz??
Ő csak nagy szemekkel nézett rám.
- Majd ha találsz magadnak egy cuki beagle-pasit akkor majd megérted.
Ugatott kettőt és a párnám felé nézett. Én is odapillantottam és megláttam ott egy papírkát. Ez állt rajta:
"I hate my life
I can't sit still for one more single day
I've been here waiting for
Something to live and die for
Let's run and hide"
Tetszik?
Csók: Tom.

Egyáltalán nem értettem ezt az egészet…hát felhívtam.

-    Na mi van? Eddig bírtad ki nélkülem?
-    Neked is szia Drága Tom! - nevettem.
-    Na mondd csak, miért hívsz. Biztos van rá valami magyarázat, mert olyan nem létezik, hogy csak úgy felhívj, mert társalogni van kedved… - mondta gyanúskodva.
-    Semmit sem értek. Annyira szarul esett, hogy nem csókoltalak meg, hogy depressziós lettél???
-    Hehe…micsoda????
-    Hát ezt kérdezem én is. Mi az, hogy utálod az életed??????
-    Ja, hogy ezért hívsz…az egy dalszöveg kezdő része, de Bill elakadt benne, és mivel te elég kreatív lány vagy, legalább is ahogy észrevettem. Szóval…arra gondoltam, hogy…segíthetnél neki. - nyögte ki a végét kicsit tartva a reakciómtól.
-    Mi???? De Tom…Bill nem nagyon van oda értem…és nem szeretnék a terhére lenni. Szerintem nem jó ötlet. - érveltem.
-    Szerintem, pedig jó ötlet. Így összebarátkozhatnátok. És lenne okom hívni téged ;).
-    Most vigyorogsz.
-    Ó, vajon honnan jöttél rá?
-    Nem tudom.
-    Naaa… légyszíves…
-    Öm…
-    Boci szemekkel nézek!!! - mondta Tom.
Elkezdtem nevetni.
-    Még meggondolom.
-    Szóval igen.
-    Nem.
-    De. Na jó szia.
-    Csók.
Áááh
Toom.
-Gombóc, mondd, hogy nem létezik! És csak álmodok.

Elhasaltam az ágyon…Megnéztem a kis cetlit…Gondolkoztam egy picit majd továbbírtam:

"Out of touch out of time, Just get lost without a sign. As long as you stay by my sideIn your shadow I can shine.. In your shadow I can shine..In your shadow I can shine..Shine...You see my soul, I'm a nightmare, out of control I'm crashin'"
Már 11 óra volt. hátradőltem az ágyon, és a kis cetli megfordult.
"Bill száma: bármikor hívhatod ;)" és ott volt Bill száma. Ez nem adja fel…

Keresnem kell neki egy csajt. Valami kis libát aki elcsavarja a fejét…de bejön. Persze, hogy bejön, de én nem akarok tőle semmit. Lilinek nincs igaza. De mégsem tudtam kiverni a fejemből, a gyönyörű arcát, a száját, amit annyira szívesen megcsókoltam volna...Nem! Elég! Holnap bepasizok!

A cetlit nézegettem...nem akarom felhívni...de Tom úgyis megoldja, hogy megvalósuljon, az amit ő eltervezett. Akkor meg mit örlődök még mindig?
Leraktam az éjjeliszekrényemre a papírkát, megfordultam és 10 perc kínlódás után el tudtam végre aludni.

Reggel arra keltem, hogy apu hazajött. Kimentem hozzá, ő fáradt mosollyal megölelt, aztán rögtön bedőlt az ágyába.
Nem akartam zavarni őt, ígyhát úgy döntöttem, hogy elmegyek vásárolni. Már úgy is elég rég voltam nagybevásárláson.
Öltöztem, mikor elkezdett csörögni a telefonom…Tom volt az.

- Mondd. - vettem fel.
- Neked is szép jóreggelt - szólt bele kicsit sértődötten.
- Bocsi, még reggel van.
- Mit csinálsz ma?
- Úgy terveztem, hogy most elindulok bevásárló körútra.
- És veled tarthatok? - kérdezte egy kis mosoly kíséretében.
- Valószínűleg nem fogod bírni az egész napos túrát, és ahhoz már itt kéne lenned, hogy ha velem akarnál tartani, mert én nem várok rád…
- Mi lenne ha kinéznél az ablakon drágám?

Kinéztem. ott állt a kocsijának támaszkodva egy telefonnal a kezében.

- Na? Mit látsz?
- Hüm… 10 perc és lent vagyok. Gondoltam nem árt ha egy kicsit megvárakoztatom…
5 perc után meguntam a várakoztatást és lementem.  úgyanúgy állt a kocsijánál,mint ahogy eddig.
- Szia! - köszöntem egyszerűen.
- Szia! - köszönt ő is. Egy ideig álttunk egymással szemben…
- Ömm… Tom! Mi lenne, ha mondjuk nem az ajtóra támaszkodnál és be tudnék szállni?
- Jah…igen. - és arrébbállt.
- Köszi. - mondtam és beszálltam.