Kopogtak…

- Gyerekek megjött a pizza. – szólt apu az ajtó másik oldaláról.
- Kaja. – mosolyogtam kislányosan Tomra- Megyünk!


A késői vacsora nagyon zökkenőmentesen és jó hangulatban telt. Örömmel láttam, hogy a legjobb barátom (mert azt hiszem már mondhatom annak Tomot) és az édesapám nagyon jól megértik egymást. Mosolyogva figyeltem őket, ahogyan megtalálták a közös témáikat, ami nem meglepően elsősorban az autók voltak. Úgy beszélgettek egymással, mintha mindig is ismerték volna egymást.

Ekkor meghallottam, hogy csörög a telefonom.

- Bocsi, gyorsan lezavarom. – töröltem meg a számat, és beszaladtam a szobámba.
Lili hívott és elpanaszolta nekem, hogy unatkozik, és hogy mostanában keveset foglalkozok vele. Mindig Tommal vagyok. Megnyugtattam, hogy ne aggódjon, megígértem neki, hogy megosztom figyelmemet közte és Tom között.

Közben a konyhában:

- Mi a véleményed Vikiről? – váltott hirtelen témát apukám.
- Öhhm…hogy Vikiről? Nagyon jól érzem magam vele, egy hullámhosszon vagyunk és meg kell hagyni, hogy nagyon csinos lány..
- De? – apu érezte, hogy van még valami, amit Tom direkt magában tartott.

Tom nagyot sóhajtva folytatta:

- Az elején még úgy voltam vele, hogy ’nekem ez a csaj kell, és meg is szerzem!”, de aztán ahogy egyre jobb barátok lettünk, vagyis inkább az utóbbi pár napban jöttem rá, hogy úgysem maradok itt örökre. Már csak egy hónapot töltünk itt az amerikai stúdiónkban. És ha összejönnék Vikivel, akkor úgyis el kéne válnunk. Ha nem is lenne a bandával együtt a sok kötelességem és az életvitelem, akkor is nekem Németország a hazám.
- Ühüm…értem.. – bólogatott apu.
- A távkapcsolatnak meg semmi értelme sincs. Csak szenvednénk benne. Viki pedig többet érdemel…törődést. Amit én sajnos nem tudok neki megadni. Sajnos. Szóval bármilyen nehéz is végignézni, ahogy kicsúszik a kezeim közöl egy ilyen jó lehetőség, de le kell tennem Vikiről.
- Tetszik, hogy ilyen éretten gondolkodsz.
- Elvégre már felnőtt vagyok. Úgy is kell viselkednem. – mosolyodott el Tom.
- Na itt is vagyok! – tipegtem be botladozva Gombóc széthagyott játékaiban.
- Végre! Azt hittem soha nem szakadsz le a telefonról. Itt hagytad a vendéged. – nézett rám apám rosszallóan.
- Bocsánat! – öleltem felülről Tom nyakát, egy puszit nyomtam a fejbúbjára, majd visszaültem a helyemre.

Tom csak az asztalt kémlelte, mintha valami nagyon érdekes dolgot látna és édesen mosolygott maga elé. Én befejeztem a vacsorát, és észre vettem, hogy apu mosolyogva néz minket.

- Miért nézel így?
- Áááh…semmi, semmi. – mosolygott tovább, majd felállt és összeszedte a tányérokat és bepakolta őket a mosogatógépbe a többi mosatlan közé, és el is indította.

Hirtelen Tom felállt.

- Hát…köszönöm szépen a vacsorát, de most már tényleg ideje mennem. Holnap kilencre be kéne érnem a stúdióba.
- Rendben. Örülök, hogy megismertelek, Tom! – fogott kezet apu Tommal.
- Úgyszintén. – mosolygott Tom ennivalóan.
- Bármikor jöhetsz, amikor csak kedved tartja. Mi mindig szívesen várunk.
- Oh…köszönöm. – húzta még nagyobb mosolyra ajkait.
- Jó éjt, Tom.- azzal apu bevonult a szobájába.
- Lekísérlek. – mondtam Tomnak és már mentünk is a bejárati ajtó felé.

Csendben mentünk el a liftig, és még ott sem beszéltünk. Nem kellettek az üresen kimondott szavak. Tom elköszönt Jacktől és kimentünk az épületből, majd megálltunk Tom autójánál.

- Köszönöm, hogy bemutattál. – mosolyodott el Tom.
- Ugyan, ez természetes volt. – simogattam meg felsőkarját.
- Jaj tényleg! Jössz holnap a stúdióba?
- Hát…oké, elmegyek. – adtam be a derekam azonnal ahogy megláttam kérlelő pillantását.
- Ez az! Végre bemutathatlak mindenkinek és sárgulhatnak majd az irigységtől, milyen barátosném van nekem.

Ezen mindketten nevettünk. Imádtam Tomot…mindig meg tudott nevettetni. Bár engem nem nehéz. De vele mindig nagyon jóízűen nevettem, valamikor még a hasam is belefájdult.

- Szóval akkor fél 9-re itt vagyok érted.
- Rendben, addigra megpróbálom összeszedni magam. – mosolyogtam rá tündérien.
- Akkor…szia. – ölelte át a derekamat és magához húzott.
- Szia kicsi Tom. – izmos hátára tapasztottam kezeimet és magamba szívtam őjrítően szexi és férfias parfümének illatát.
- Álmodj velem! – kacsintott pajkosan.
- Mindenképpen. – vigyorogtam rá.

Beszállt a kocsiba, intett még nekem egyet ellenállhatatlan mosollyal, aztán elhajtott.