6. rsz
Vicky 2010.04.08. 19:48

A fik fellltak s bevonultunk a stdi rszlegbe. Most ppen Georg akkordjait vettk fel, ezrt bement a felvev flkbe, mi pedig leltnk egy knyelmes fekete brkanapba.
n szp elegnsan bevgdtam kzpre, bal oldalamra Tom, jobb oldalamra Gustav, mell pedig Bill.
Tom a vllamnl tkarolt s hanyagul, mgis aranyosan sztdobta a lbait.
- Els benyoms? – krdezte mosolyogva.
- Pozitv. Olyan j itt a lgkr…jfejek a tbbiek. – mosolyogtam kislnyosan.
- Akkor j. Remltem, hogy ez lesz a vlemnyed. – mondta s homlokt a fejemhez nyomta s egy puszit adott az arcomra.
- KICSI A RAKS! – kiltotta el magt Gustav s rnk ugrott, t kvette David, vgl Bill is rsznta magt, hisz mgsem akart kimaradni a bulibl.
A hangmrnkk kicsit csnyn nztek rnk, amirt ott kiabltunk, s k nem igazn hallottk Georg jtkt, de mi egy cseppet sem zavartattuk magunkat.
Legalbb is Gustavk. Mi ott alul Tommal mr nem annyira lveztk, mert teljesen sszenyomdtunk, de nem annyira bntam, mert gy legalbb magamba szvhattam Tom parfmjnek illatt.
Amikor mr nagyon vistoztunk, akkor Bill gonosz vigyorral megkegyelmezett neknk s leszllt a kupac tetejrl, gy mindenki le tudott szllni a msikrl.
Mikor mr Tom is fellt, elvigyorodott s felm nylt.
- Hha ezt msoknak nem engedem, hogy lssk! – s felhzta a csfelsmet. (valsznleg Gustav tornzta egy kicsit le rlam, ahogy vergdtt a htamon, ha nha David megbkte a hast.)
- Jesszus! – kaptam a felsmhz egy kis fzisksssel.
- H, nyugi. Lttam mr melltarts lnyokat.
- De nem engem. – pirultam el. – Ajj, basszus ez ciki! – s nyaka hajlatba frtam a fejem.
- Nincs mit szgyellned. – trt bele hajamba, majd fsknt hzta vgig ujjait benne.
Szemem sarkbl meglttam Bill szrs tekintett, gy inkbb elhzdtam Tomtl s visszaltem a helyemre.
Pedig Istenem, de nehz volt elengedni t. A biztonsgot nyjt lelst. Az ers karjait. Az izmos htt.
Fj ressget reztem. Tom hinyt.
Nem tudom mi van velem…Tom a legjobb bartom. Beleszerettem volna? Csak nem…vagyis nagyon remlem…
- Krsz valamit inni? – zavarta meg az elmlkedsemet.
- Ht…egy kla jl jnne.
- Ok, akkor gyere.
Nagy nehezen fellltunk, s kimentnk a konyhba.
- Na, valahogy ki kellett hvjalak, hogy a tbbiek ne kombinljanak. – vigyorgott rm.
- Oh…nagyon cseles… - kacsintottam.
- Figyelj, ne aggdj Bill miatt. Csak mg bizalmatlan. Jrunk mr gy, hogy csak a hrnevnk miatt voltak velnk lnyok…
- Ugye nem hiszed, hogy…
- Nem, dehogy! Errl sz sincs! Szz szzalkig megbzom benned! De Bill kicsit ms. De elbb utbb is rjn, hogy felesleges tled tartani. Fleg, ha ltja milyen jl rezzk magunkat egytt, s milyen klnleges lny vagy. – nzett mlyen a szemembe.
|