6. rész
Vicky 2010.04.08. 19:48
A fiúk felálltak és bevonultunk a stúdió részlegbe. Most éppen Georg akkordjait vették fel, ezért ő bement a felvevő fülkébe, mi pedig leültünk egy kényelmes fekete bőrkanapéba.
Én szép elegánsan bevágódtam középre, bal oldalamra Tom, jobb oldalamra Gustav, mellé pedig Bill.
Tom a vállamnál átkarolt és hanyagul, mégis aranyosan szétdobta a lábait.
- Első benyomás? – kérdezte mosolyogva.
- Pozitív. Olyan jó itt a légkör…jófejek a többiek. – mosolyogtam kislányosan.
- Akkor jó. Reméltem, hogy ez lesz a véleményed. – mondta és homlokát a fejemhez nyomta és egy puszit adott az arcomra.
- KICSI A RAKÁS! – kiáltotta el magát Gustav és ránk ugrott, őt követte David, végül Bill is rászánta magát, hisz mégsem akart kimaradni a buliból.
A hangmérnökök kicsit csúnyán néztek ránk, amiért ott kiabáltunk, és ők nem igazán hallották Georg játékát, de mi egy cseppet sem zavartattuk magunkat.
Legalább is Gustavék. Mi ott alul Tommal már nem annyira élveztük, mert teljesen összenyomódtunk, de nem annyira bántam, mert így legalább magamba szívhattam Tom parfümjének illatát.
Amikor már nagyon visítoztunk, akkor Bill gonosz vigyorral megkegyelmezett nekünk és leszállt a kupac tetejéről, így mindenki le tudott szállni a másikról.
Mikor már Tom is felült, elvigyorodott és felém nyúlt.
- Húha ezt másoknak nem engedem, hogy lássák! – és felhúzta a csőfelsőmet. (valószínűleg Gustav tornázta egy kicsit le rólam, ahogy vergődött a hátamon, ha néha David megbökte a hasát.)
- Jesszus! – kaptam a felsőmhöz egy kis fáziskéséssel.
- Hé, nyugi. Láttam már melltartós lányokat.
- De nem engem. – pirultam el. – Ajj, basszus ez ciki! – és nyaka hajlatába fúrtam a fejem.
- Nincs mit szégyellned. – túrt bele hajamba, majd fésűként húzta végig ujjait benne.
Szemem sarkából megláttam Bill szúrós tekintetét, így inkább elhúzódtam Tomtól és visszaültem a helyemre.
Pedig Istenem, de nehéz volt elengedni őt. A biztonságot nyújtó ölelését. Az erős karjait. Az izmos hátát.
Fájó ürességet éreztem. Tom hiányát.
Nem tudom mi van velem…Tom a legjobb barátom. Beleszerettem volna? Csak nem…vagyis nagyon remélem…
- Kérsz valamit inni? – zavarta meg az elmélkedésemet.
- Hát…egy kóla jól jönne.
- Oké, akkor gyere.
Nagy nehezen felálltunk, és kimentünk a konyhába.
- Na, valahogy ki kellett hívjalak, hogy a többiek ne kombináljanak. – vigyorgott rám.
- Oh…nagyon cseles… - kacsintottam.
- Figyelj, ne aggódj Bill miatt. Csak még bizalmatlan. Járunk már úgy, hogy csak a hírnevünk miatt voltak velünk lányok…
- Ugye nem hiszed, hogy…
- Nem, dehogy! Erről szó sincs! Száz százalékig megbízom benned! De Bill kicsit más. De előbb utóbb ő is rájön, hogy felesleges tőled tartani. Főleg, ha látja milyen jól érezzük magunkat együtt, és milyen különleges lány vagy. – nézett mélyen a szemembe.
|