- Szomjas vagyok. – csúsztam ki alóla, mivel már teljesen a pultnál voltunk.

- Jah, tényleg… - húzta mosolyra száját, és kivette a hűtőből a kólát.

- Tölts Billnek is egyet, odaviszem neki.

- Be akarsz vágódni? – vigyorgott.

- Csak remélem, hogy egyszer sikerül…

- Tessék.

- Köszönöm. – megfogtam a két poharat, és visszamentem vele.

Bill a kanapén ült és csak nézett ki a fejéből, de közben halkan dobolt a lábain. Gondolom magában énekelhetett. Vettem egy nagy levegőt és óvatosan leültem mellé.

- Bill! – szólaltam meg halkan, mert nem akartam megzavarni őt.
- Hm? Oh…te? Mit akarsz?

Meglepett a közönyössége, és ahogy lenézett engem.

- Csak hoztam neked kólát…
- Nem kellett volna. – elvette és inni kezdte.
- Igen, máskor is szívesen.
- Nem kértelek, hogy hozz. De ha ettől jobban érzed magad: kösz.
- Így mégiscsak más. Megtisztelve érzem magam. – néztem rá gúnyosan, felálltam és kivittem az üres poharam a konyhába.
- Na? – nézett rám Tom.
- Tudod mi a baj? Az, hogy nemsokára lesz is miért utálnia, mert vissza fogok neki szólni.

Tom felsóhajtott.

- Majd beszélek a fejével… - ölelt meg.
- Hééé fiatalok miújság? – jelent meg egyszer csak David.

Egyébként a frászt hozta rám. XD

- Na, mi ez a fagyos hangulat?
- Áh, semmi, csak Bill… - húzta el a száját Tom.
- Oh…nem értem én ezt a Bill gyereket…majd rájön, hogy alaptalan a dolog…én kedvellek. – simogatta meg hátam David megnyugtatásképpen.
- Ez kedves tőled, de nem fogok erőltetni semmit. – mosolyogtam rá.
- Ennyi! Csak én kellek, és máris jobb a kedved! – kacsintott nagy mosolygás közepette. – Na gyere Tom, kellesz a vokálhoz.
- Mindjárt megyünk.
- Most.
- Csak fél perc!

Mikor David eltűnt, Tom hozzám fordult nevetve.

- Ez egy enyhe flört volt!
- Mi??
- Nem vetted észre? Minden alkalmat kihasznál, hogy hozzád érjen, kacsintgat, meg stb…
- Hát te hülye vagy. :D
- Nem! Ezt komolyan mondom! Bejössz a menedzserünknek…eldobom az agyam! – nevetett Tom.
- Marha vicces vagy nagyfiú. Inkább menjél énekelni, úgysem hallottalak még. – toltam őt befelé.
- Nem is baj. Nem énekesnek születtem.
- Az a jó. Annál jobban fogok szórakozni. – nyújtottam ki a nyelvem.
- Leharapom!
- Jesszus! Mint a friss házasok! Egyfolytában csak csípkelődtök. – nevetett Georg.
- Csak irigy vagy! – mondtuk egyszerre Tommal. Utána persze nagyot nevettünk.
- Na Tom! Húzás! – mutatott David a felvevőfülkére.
- Jó jó. Megyek már…

Meglepődtem Tom hangján. Nagyon tetszett. Ahogy jobban meghallgattam, ugyanolyan, mint Billé, csak mélyebb, férfiasabb kiadásban. És olyan aranyos volt, ahogy koncentrált, vagy néha rám nézett mosolyogva. Ott, abban a pillanatban szerencsésnek éreztem magam, hogy ilyen szuper barátom van, mint Tom.