A nap hátralévő részében nem kerestem Bill társaságát, gondolom megértitek.
Viszont annál több időt töltöttem Georggal is Gustival. Nagyon nagy arcok, imádom őket. :)
David is kedvesnek bizonyult, szóval a végén meggyőztem magam, hogy nem velem van a baj, amiért Bill így viselkedik.

5 óra felé elkezdtünk összepakolni, én egy kicsit rendet raktam, mert a fiúk mindent szétdobáltak, Georg a lusta disznó meg csak feküdt a kanapén. -.-”
Úgyhogy gondoltam egyet és ráhuppantam a hasára.

- Áááá Úristen!! – pattantak fel szemei, gondolom megijedt. :D
- Neked nincs dolgod? Munkára! – kezdtem el fészkelődni a hasán, de egyszercsak megkeményedett alattam a talaj. (befeszítette a hasizmát)
- Képzeld, nincs dolgom, ha meg van, úgyis megcsinálják a többiek. – vigyorgott.
- Álmodj királylááány…gyerünk felkelni!
- Ah…de elfeküdtem már a hátam…. – nyújtózott egyet és vigyorogva megfordult, ezért én a földre pottyantam.
- Teeeeee…aljas dög! Ez direkt volt! – néztem rá összeszűkült szemekkel.
- Persze, hogy direkt. – nevetett jóízűen.
- Most véged! – felpattantam a földről, és csikizni kezdtem, ő meg csak rúgkapált és ordított.
- Ne….ne…kérlek…hihihi…neeeeeeee…kegyelmezz… háháhá…ááááá…
- Ez az! Kínozzuk meg rendesen! – jelent meg Gus a nagy ordítozásra.
- Mi? Ne! Nem! Hihihi…te áruló! Ne! Áááá!!!

Szegény már annyira ki volt, hogy megesett rajta a szívünk és békén hagytuk őt. De a nevetését egész nap el tudnám hallgatni, mert attól nekem is nevetnem kell. :D

- Tom! – szóltam hozzá a stúdió előtt.
- Hm?
- Figyelj…én…nem jövök többet be a stúdióba.
- Mi? De hát…miért??
(Bill eközben lejött az előszobába felvenni a cipőjét, és a bejárati ajtó nyitva volt.)
- Nézd…nekem nincs kedvem Bill undok képét nézni, és azt sem szeretném, ha egy gyengébb pillanatomban nem tudnám tartani magam, és visszaszólnék neki.
- De…hé kislány ne csináld ezt! A stúdión kívül nem tudnánk most már találkozni, csak nagy ritkán. Nehogy már Bill miatt ne tudjuk együtt lenni.
- Nézd. Bill jobban kell ide, mint én, szóval nem köteles eltűrni a jelenlétem, és nem is fogja. Én pedig nem akarom, hogy még jobban utáljon.

Bill felment a lépcsőn, és dobogva lejött rajta, hogy halljuk, a közeledését. Felkapta a dzsekijét, kilépett az ajtón és odajött hozzánk.

- Beszélhetek veled? – fordult hozzám.
- Öhm…persze.
- A kocsiban várlak. – mondta Tom és elindult a kocsijához, majd beült.
- Szóval…én…oké… - vett egy nagy levegőt – figyelj…bocsánatot szeretnék kérni, amiért így viselkedtem…nem kellett volna. Ha Tom idehozott, akkor tényleg megbízik benned, és akkor nekem sincs félnivalóm.
- Hú…persze. Megbocsátok.
- Béke? – mosolygott halványan.
- Béke. – mosolyogtam vissza rá – Bill…köszönöm.
- Én köszönöm. – szorította meg gyengén az alkaromat. – Akkor holnap látlak?
- Látsz.
- Helyes. ;)
- Nem tudod mekkora hibát követtél most el. Nem fogsz tudni megszabadulni tőlem. – vigyorogtam rá.
- Ezt a mondatot vártam! – nevetett. – akkor holnap. Szia.
- Szia. – mosolyogtam és Tom kocsijához vettem az irányt és beszálltam.

Tom csak meredt rám.

- Ez mi volt?
- Micsoda?
- Ez…jól láttam, hogy Bill…és te…
- Igen. – mosolyodtam el.
- Ez az kislány, tudtam én, hogy elcsavarod a fejét és megbékél veled! Megmondtam! Mert megmondtam, ugye? Meg hát! – ölelt meg, miközben nagyon örült a fejének.

Tom hazavitt, és egy kicsit feljött, mert apu ragaszkodott hozzá, hogy maradjon, mert meg kell kóstolnia a fűszeres csirke szárnyat, amit éppen most készített el.
Nagyon jól kijönnek egymással. Ilyenkor én nem is nagyon szoktam beszélni, inkább nézem őket, és örülök a helyzetnek.
Mikor Tom elment, én lezuhanyoztam, befeküdtem az ágyamba és a plafont bámultam.

Összegeztem magamban a napot. Azt, hogy milyen jól fogadtak a többiek. Azt, hogy végül Bill is beadta a derekát, legnagyobb örömömre, és kibékült velem. És azt, hogy mennyire szeretem Tomot.
 

Reggel kipihenten ébredtem. Úgy döntöttem, hogy a mai délelőttöt apuval töltöm, mivel ma szabadnapos. ^_^
Elmentünk egy Spa-ba egy kicsit kényeztetni magunkat. Masszázs, szauna, gőzfürdő, illatkamra, és még hasonlók. Nagyon jól éreztük magunkat. Sokat beszélgettünk és nevettünk, főleg azon, hogy a masszőrök azt hitték, hogy apu a pasim. XD
Mik vannak. x)
Aztán mikor hazaértünk 3 óra fele, csörgött a telefonom.
Ismeretlen szám.