-         Igen, tess�k? – vettem fel zen�l� telefonomat.

-         Viki?

-         Igen, �n vagyok.

-         Szia, Bill vagyok.

-         Oh. Bill! Szia! – nagyon meglep�dtem azon, hogy Bill van a vonal t�ls� v�g�n.

-         H�t…ehhez m�g hozz� kell szoknod. – �reztem a hangj�n, hogy mosolyog.

-         Igen. Mi�rt h�vt�l?

-         Ma este csapunk egy kis bulit. T�nyleg kicsit, mert itt nincsenek bar�taink, �s mi csak vel�k szeret�nk bulizni. Te vagy itt az egyetlen, sz�val szeretn�lek megh�vni.

-         � k�sz�n�m sz�pen! Ben�zek, de nem maradok hajnalig, mert nekem holnap suli.

-         Basszus. Erre nem is gondoltunk. Nem baj, akkor kor�bban kezdj�k. J�zusom, de akkor most el kell rohannunk v�s�rolni, hogy hamar v�gezz�nk. Nem baj, ha Tobi megy �rted?

-         Tobi?

-         A f� biztons�gi �r.

-         H�ha…persze, nem baj…

-         Ne f�lj t�le, rendes ember. :)

-         Rendben, de ha valami bajom lesz, feljelentelek Bill Kaulitz!  - h�ly�skedtem nevetve.

-         �, h�t persze. El�re f�lek. :D

-         Rettegj! xD

-         Na, az j�, ha egy �ra m�lva elindul �rted?

-         Az t�k�letes, addig lesz id�m elk�sz�lni.

-         Akkor j�. Na �n t�nyleg sietek, riasztok mindenkit, hogy el�bb kezdj�k. Majd tal�lkozunk.

-         J� j�. Szia Bill!

-         Szia! – �s le is tette.

Gyorsan elmentem lezuhanyozni �s hajat mosni. Siettem, hogy mindenre legyen id�m.

Hajamat most beg�nd�r�tettem, oldalt pedig felt�ztem n�h�ny tincset. Felvettem egy fekete kokt�lruh�t fekete magas sark�val, kark�t�vel �s gy�r�vel, majd j�hetett a smink.

Fekete k�rsat�rt csin�ltam. Olyasmi mint Billnek szokott lenni, csak �n kicsit n�ies�tettem �s l�gy�tottam rajta.

El�vettem egy kist�sk�t, gyorsan beledob�ltam a telefonom, szem�lyim, kist�kr�t, egy sz�ntelen sz�jf�nyt �s p�r zsepit.

Cs�rg�tt is a vonalas telefon. Jack h�vott, hogy menjek le, mert itt van egy ember, aki �rtem j�tt. Tudtam, hogy Tobi az. Megmondom �szint�n, hogy tartottam t�le. A biztons�giak olyan mogorv�k tudnak lenni. Bez�rtam az ajt�t, �s elindultam a lifthez. Megv�rtam, m�g felj�n �s besz�lltam. Ahogy cs�kkentek az emeletek sz�mai, �gy n�tt bennem a fesz�lts�g. Kiny�lt a liftajt� �s megl�ttam egy kb. 2m 20centis embert. El�sz�r ledermedtem, de amikor megsz�lalt mosolyogva(!!!), hogy ’Szia!’, minden eddigi fesz�lts�g elt�nt bel�lem.

-         Szia, Viki vagyok. – ny�jtottam fel� a kezem megszeppenve.

-         �n pedig Tobi. Indulhatunk?

-         Persze. Szia Jack!

-         P�! Azt�n nem ber�gni! – kacsintott.

Be�lt�nk egy les�t�t�tett kisbuszba, �s m�r indultunk is. Meglep�dtem, mert Tobival j�t besz�lgettem az �t folyam�n, igaz nem volt t�bb f�l �r�n�l. Igaza van Billnek. T�nyleg rendes. :)

-         Na megj�tt�nk. – �ll�totta le a motort Tobi.

-         V�gre.

-         Ilyen rossz t�rsas�g vagyok? – mosolygott.

-         Nem! Nem �gy �rtettem! Csak nagyon szeretek vel�k lenni.

-         Igen, j� sr�cok. Ne tudd meg mennyit k�sz�ltek most, hogy j�ssz. Mindenki �ssze vissza rohang�lt, �n meg �ltem bamb�n �s n�ztem, hogy most mi van. – nevetett, majd kinyitotta az ajt�t �s bement�nk – Meghoztam a rendel�st!!! – ki�ltott egy nagyot.

Pillanatokon bel�l felt�nt Tom �s olyan h�vvel j�tt �s �lelt meg, hogy nekiest�nk az ajt�nak.

-         Kisl���ny! Na v�gre! – szorongatott.

-         Ajt� maradjon. – nevetett Tobi.

-         Nem az esetleg, hogy szil�nkosra t�rt a lapock�m…�h…nem… - nevettem �n is.

-         De j�l n�zel ki! – p�rgetett meg Tom.

-         K�sz�n�m. – pirultam el. [most �szint�n: ki nem pirulna el, ha Tom ezt mondan�, �s hozz� t�rs�tan� azt a cs�b�t� mosoly�t???]

-         Gyere, menj�nk beljebb. – fogta meg a kezem �s h�zott maga ut�n a nappaliba.

-         H� Viki! Szia! – k�sz�nt David, majd a t�bbiek is.

Nagyon j�l �reztem magam. Mondjuk ez nem meglep�, a legjobb t�rsas�g mellett. :)

A buli sor�n felt�nt az, hogy Tommal egyre gyakrabban �lelj�k meg egym�st. De ink�bb � szokott t�bbsz�r. Ha n�ha le�lt�nk a t�bbiekkel a kanap�kra besz�lgetni, azt is �gy tett�k, hogy Tom a v�llamn�l �t�lelt. El�sz�r �sszezavarodtam, de ut�na m�r olyan term�szetesen j�tt.

Kb. 11 k�r�l mondtam, hogy haza k�ne mennem, Tom egyb�l felpattant, hogy majd � hazavisz. A fi�k mosolyogtak Tom reakci�j�n, de nem tett�k sz�v� a gondolataikat.

Mindenkit�l elk�sz�ntem (Tobit�l is, akivel nagyon j�l �sszebar�tkoztam) �s Tommal elindultunk hazafel�.

-         M�r csak egy hetet vagytok itt �s vas�rnap m�r indul is a g�petek. – mondtam halkan.

-         Ne is eml�keztess…napok �ta ezt a gondolatot pr�b�lom ki�zni a fejemb�l. – s�hajtott.

-         Felesleges, �gyis meg fog t�rt�nni. El kell menned.

-         Persze, hogy el kell, de nagyon neh�z lesz t�ged itt hagyni.

-         �s nagyon neh�z lesz t�ged elengedni.

-         Belegondolni is rossz. Egy hatalmas �ce�n fog minket elv�lasztani.

-         Igen, de gondolj vissza az egy�tt t�lt�tt id�re. Hidd el, �gy k�nnyebb lesz. – simogattam meg karj�t mosolyogva.

-         �gy legyen…megj�tt�nk. – parkolt le.

-         H�t…szia nagyfi�. Sz�p �lmokat! – �leltem meg.

-         Szia kicsil�ny. – karjait k�r�m fonta �s er�sen megszor�tott. F�jt, de nem t�r�dtem vele. Besz�vtam �des illat�t, de er�t kellet vennem magamon.

-         Naj�, ebb�l csak szomorkod�s lesz. – adtam egy puszit az arc�ra, kisz�lltam a kocsib�l, egyszer m�g visszan�ztem r�, �s bementem.

Rossz kedve volt. El van ken�dve. Rem�lem a t�bbiek felvid�tj�k majd…

Tom szemsz�ge:

Mikor vissza�rtem a t�bbiek akkor v�geztek a pakol�ssal. Elk�sz�nt�k egym�st�l, �s mindenki felment a szob�j�ba. Kiv�ve az �n �csik�met. � az �n szob�mba j�tt.

-         Mondd. – �lt le az �gyam sz�l�re.

-         Mit?

-         Tudod j�l, mire gondolok. Mi a baj?

S�hajtottam �s le�ltem mell�.

-         J�v� vas�rnap hazamegy�nk.

-         �h, �rtem. Viki, igaz?

-         Igen. Ez a l�ny…k�sz �r�let.

-         Tetszik?

-         Mi az hogy!

-         Akkor nem �rtelek. – mondta, pedig nagyon j�l tudta mi a helyzet, de t�lem akarta hallani.