Hát…megérkeztem. Itt vagyok az ikrek háza előtt. Oké…nagy levegő. A ház előtt Bill és Tom kocsiján kívül még egy kocsi. Gondolom Georgé vagy Gusé. Jajj mit agyalok már? Gyerünk kislány, csöngess! – azzal be is csöngettem.
Alig tudtam párat pislogni, és máris nyílt az ajtó, amin kilépve az édesen mosolygó Tom ölelt át.
-Szia! Az hittem már sose jössz…
-Óh, pedig tudhatnád, hogy nem hagyom ki, hogy megkóstoljam a főztödet. – kacsintottam rá játékosan. – És persze kritizáljam.
-Ejj, de gonoszkodó kedvében van valaki! – szólalt meg szigorúan, de a végét nem bírta ki nevetés nélkül, és gyengén rácsapott egyet a fenekemre büntetés képpen. – Na gyere már be, haladjunk!
-Hajcsár. – nyújtottam rá a nyelvem, és bementem mellette az ajtón, majd beszaladtam a többiekhez.
Tudom, hogy ez furán hangzik, de legbelül én egy nagy gyerek vagyok, gyermeki örömmel. :)
-Sziasztook!- siettem oda hozzájuk.
-Viki! – lepődtek meg.
-Hú de megváltoztál! – adott két puszit Georg és jó szorosan megölelt.
-Én nem vettem észre…. – mondtam lenézve magamra.
-Pedig de. Szia! – ölelt meg mosolyogva Bill.
-Gusti! Hogy vagy te nagy mackó? – bújtam oda hozzá is.
-Ó, én jól! Szia kicsike! Megnőttél. – kacsintott rám.
-Csoportos ölelés! – vetette ránk magát Tom, és öccse és Georg is követték a példáját.
-Na jó, inkább együnk. Kész a kaja! – oszlatta fel a csapatot Bill.
Leültünk az ízlésesen megterített asztalhoz, és az ikrek már hozták is az ebédet.
Az előétel egy Bill általkészített különleges saláta volt, a főétel pedig a Tom által készített híres-neves spagetti.
Az ebéd nagyon finom volt, de a társaság még jobb. Annyi mesélni valónk volt egymásnak, hogy néha egymás szavába vágva beszéltünk, és Bill valamikor már annyira hadart, hogy összeakadtak a szavak és egy totál értelmetlen mondat jött ki belőle. Ezen jót nevettünk, amire Bill álcázott durcival reagált, de ő sem bírta sokáig nevetés nélkül.
Nagyon jól szórakoztunk, mígnem eljött az este. Georg hazavitte Gust, és ő is hazament, velem viszont a fiúk megígértették, hogy náluk töltöm az éjszakát.
Leültünk a nappaliban található hatalmas kanapéra (ami szerintem ágynak is elmegy), és órákon át csak pattogatott kukoricát majszolgattunk és közben beszélgettünk. Néha Tom csak mosolyogva nézett minket, ahogy a Cosmopolitant tanulmányozzuk.
Tom szemszöge:
A tekintetem átsiklott az órán, de rögtön vissza is kaptam a fejem.
- Már 11 óra!
- Jesszus, így elment az idő?
- Akkor nem is furcsa, hogy mindjárt leragad a szemem… - ásított egy nagyot Bill.
- Be ne kapj minket! – nevetgélt édesen Viki.
- Bocsi… - tette késve szája elé kezét jól nevelt öcsikém. Nem is értem…az rendben van, hogy sármot nem tud tőlem átvenni, de azt hittem egy kis illem ragadt rá tőlem a 24 év alatt…de hát úgy látszik nem. :D
- Menjünk jacuzzizni! – vetettem fel az ötletet.
- Jacuzzi? De én nem hoztam fürdőruhát.
Felálltam, odamentem az egyik fiókhoz, amiből elővettem egy fekete, nekem nagyon is tetsző bikinit.
-Én erre is gondoltam, és vettem egyet. Nekem tetszik. Remélem jó a méret! – mosolyogtam rá.
-Milyen figyelmes… - nézett rám elismerően.
-Én már alig élek. Bocsi, de én ezt most kihagyom…muszáj lefeküdnöm, mert összeesek. – nyafogott Bill.
-Jó, nem baj, akkor majd máskor. – mosolygott rá Viki és megölelte – Jó éjt, szép álmokat…velem! – nevette el a végét.
-Mindenképpen! – nevetett Bill is, és beslattyogott a szobájába.
Vikinek odaadtam a fürdőruhát, és én is átöltöztem.
-Kint leszek a jacuzziban. – szóltam be Vikinek a fürdőbe.
-Jó, rendben, én is mindjárt megyek.
Bekapcsoltam a teraszon lévő jacuzzit, beállítottam a fényeket váltakozó színűre, és elterültem a vízben, de nem sokáig maradtam úgy, mert úgy gondoltam feljebb veszem a víz hőfokát, nehogy megfázzunk.
Épp a kapcsolóval babráltam, mikor kilépett a tolóajtón Viki. Azonnal mosolyt csalt az arcomra. Tökéletesen állt rajta a bikini. Csak mosolyogva lépkedett felém, lerakta a törülközőjét az egyik székre, és beszállt mellém.
AJÁNLOM AZ OLDALT
