A pulzusom egybl az egekbe szktt, ahogy lttam magam eltt tkletes testt. Az n trkpessgeimhez kpest vszesen kzel. Nem brtam megllni, hogy ne rjek hozz.
Ujjaimmal finoman megrintettem karjt, s vgighztam, egszen a kezig.
csak elmosolyodott, lelt az egyik lhelyre, s engem is lehzott.
-rmhr! – terlt el az arcn hatalmas mosoly.
-Terhes vagy?! – kerekedtek el a szemeim.
-Micsoda?
-Ezt akkor szoktk mondani.
-Jaj te kis butus, dehogy is! – nevetett.
-H…akkor j. Mondd mr, ne csigzz!
Shajtott egyet.
-Kaptam llst. Itt, Berlinben! Egy divattervez cgnl.
-Divattervez leszel?
-Egyenlre gyakornok, de igen.
Hirtelen nem tudtam, hogy mit reagljak erre, s hirtelen felindulsbl…megcskoltam.
nygtt egyet a meglepettsgtl, teht vissza sem cskolt. Erre n szbe kaptam, s igaz nehezen, de elvltam ajkaitl.
-n…ne…krlek ne haragudj, csak gy j… - nem tudtam befejezni a mondatomat, mert ajkait az enymekre tapasztotta, ezzel belm fojtva a szt. Nem rtettem a hirtelen vltst, de nagyon tetszett! :D
lembe ltettem Vikit, derekra fontam kezeimet, s gy cskolztunk tovbb.
Nem vadul, inkbb lassan, minden percet kilvezve. De ez gy volt tkletes. Azt hittem lmodom ezt az egszet.
Miutn abbahagytuk, nem lt vissza a helyre, tovbbra is ottmaradt az lemben.
Tndrien rm mosolygott, s hozzm bjt, mint egy fz kiscica.
-Szval Berlinben fogsz lni… - gondoltam bele abba, amit mondott.
-Igen. Egsz jl beszlek nmetl.
-Igen? s eddig is tudtl? s n ezt mirt nem tudtam??
-Ht igen…megrtettem, hogy miket mondtl rlam Georgnak mg anno a stdiban…. – mosolygott sokatmondan.
-Jaj neee… - hajtottam le nevetve a fejem.
-Ne szgyelld! Tetszett! Hogy is volt?
-Neeee!
-„…fogj le haver, mert rugrok…”
-Igen, ezt mondtam. – nevettem.
-Kicsin mlt, hogy ne nevessem el magam, s drgljem az orrod al, hogy ’Hh hiba beszlsz nmetl, akkor is rtem!’
-Na, ne gonoszkodj!
-n, soha! – adott egy puszit az arcomra nevetve.
Egy kicsit elgondolkoztam.
-Viki!
-Tessk? – nzett rm azzal a kislnyos mosollyal, ami mindig ott bujkl a szja sarkban.
[Bocsi, hogy megint ilyen rsznl hagyom abba, de gy lesz izgalmas! x)]