Tom szemsz�ge:

Nem sokat besz�lt�nk hazafele �ton, �n az �tra figyeltem, de n�ha r�sand�tottam, �s � mosolyogva n�zegette a gy�r�t az ujj�n. Ilyenkor mindig akaratlanul is elmosolyodtam.

Nagyon szeretem �t. M�s n�vel nem tudn�m elk�pzelni az �letem. N�ha visszagondolok, hogy p�r �vvel ezel�tt meg nem mondtam volna magamr�l, hogy meg�llok egy n�n�l. De �gy t�rt�nt.

Igaz, hogy m�r abbahagytuk a zen�l�st, de a m�dia nem felejtett el minket. M�r el�re l�tom magam el�tt az emberek arc�t, mikor megtudj�k, hogy Tom Kaulitz eljegyezte bar�tn�j�t.

Nem �rtem mi�rt kell csod�lkozni…�n is v�ltozhatok…nevets�ges.

Na nem fecsegek tov�bb, megj�tt�nk.

K�zen fogtam szerelmem �s bement�nk a h�zba. �ppen hogy csak csuk�dott az ajt�, de mi m�r egym�shoz is l�ttunk. Szenved�lyesen cs�koltuk egym�st, teljesen �tadtuk magunkat egym�snak. Felkaptam �t �s bevittem a h�l�szob�ba. K�zben majdnem megbotlottam az egyik cip�mben, de egyik�nk sem foglalkozott vele. �vatosan letettem �t az �gyra, de az ajkaink egy pillanatra sem v�ltak el egym�st�l.

Ism�t egy fantasztikusat szeretkezt�nk, mint mindig, de mindegyik egy kicsivel m�sabb.

M�g mindig kicsit lihegve, de a f�l�be s�gtam:

-         Boldog �vfordul�t kicsim! – �s hosszan megcs�koltam.

-         Nem felejtetted el… - mosolygott r�m csillog� szemekkel.

-         Hogy felejtettem volna el? – simogattam meg az arc�t.

-         Sz�val ez�rt pont ma kaptam a gy�r�t?

-         Igen. – mosolyodtam el magam.

-         Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek?

-         Tudom. �s te is tudod, hogy �n is nagyon szeretlek. – h�ztam oda magamhoz �s szundiztunk egy �r�csk�t.

Egy�bk�nt visszat�rve a ’m�r nem zen�l�nk’ dologra: Billel lemezkiad� c�g�nk van. Mindenk�ppen a zene k�zel�ben szerett�nk volna maradni, �s �gy siker�lt is. Vikinek nemsok�ra meg fog jelenni az els� kollekci�ja, Gustav tetov�l� m�v�sz lett, Georg pedig egy el�g neves hangszerboltot vezet. Az�rt mindenkinek beseg�tett az �zletben a h�rneve, �s nem a null�r�l kellett elindulni.

Mikor felkelt�nk megkordult a hasam.

-         Csin�lok vacsit! – mosolygott r�m �s m�r el is t�nt a konyh�ban.

-         Im�dom, hogy mindig tudod mi kell nekem. – mentem ut�na mosolyogva.

-         Nem volt nagy m�v�szet kital�lni, hogy �hes vagy… - h�zta fel szem�ld�k�t.

-         J�…de nem csak most…

-         Csak odafigyelek r�d. – mosolygott t�nd�rien, magamhoz �leltem, � pedig mellkasomba f�rta mag�t. �gy �lltunk egy darabig mire megsz�lalt. – Na j�, �gy sosem lesz k�sz a kaja.

-         Ez az. Gyer�nk asszony, f�zz! – adtam egy puszit feje tetej�re.

�desen felkacagott, �s nekil�tott a f�z�snek. �n hol mellette �lltam, hol a pultn�l �ltem, mindegy, de n�ztem, hogy kor�hoz k�pest milyen �gyes. Nem s�r�n szoktunk f�zni, maximum h�tv�genk�nt, mert �gyis mindig megy�nk valahova �s �ton vagyunk. P�rg�s �letet �l�nk, �s nem nagyon van id� ilyesmire, ink�bb rendel�nk valami finomat.

Durv�n egy �ra m�lva m�r k�sz is volt a vacsora. M�zes-must�ros csirk�t csin�lt t�szt�val. Im�dom, nagyon finoman csin�lja. Amint befejezt�k a vacsor�t, � fel�llt, bedob�lta a legfontosabb dolgokat az egyik kist�sk�j�ba, �s odaj�tt hozz�m, mert �n eddig is meglepetten n�ztem t�nyked�s�t.

-         H�t te mit csin�lsz?

-         Maximum k�t �ra, �s j�v�k.

-         De hov� m�sz?

-         Az legyen mindegy. Majd j�v�k. Szeretlek. – adott egy gyors puszit a sz�mra, �s m�r el is viharzott.

-         Persze…hagyj csak itt…�n is szeretlek…de m�g hogy…f�leg ilyenkor… - morogtam, de t�k feleslegen, mert m�r csak a kocsi motorja hangj�t hallottam t�volodni.

Viki szemsz�ge:

-         Szia Gus!

-         Szia! Megcsin�ltam, n�zd csak!