-         Istenem, ez is csak te lehetsz. Most jegyezted el, és máris megbántottad.

-         Kinek a testvére vagy?!

-         A tiéd. Ha kell megvédelek és mindig melletted állok, de nem helyes amit csináltál. Nem arra kért, hogy vágasd le kopaszra a hajad, csak arra, hogy legyél rá tekintettel és szokj le a cigiről.

-         Mondod ezt te, aki ugyan úgy dohányzik.

-         Most nem rólam van szó.

-         Akkor ne oktass ki!

-         Szia Tom. – állt fel a kanapéról Bill.

-         Most nehogy megsértődj már…

-         Nehogy megsértődjek?! Kivertél az ágyból és áthívtál, hogy segítsek, de te a fejemhez vágsz minden hülyeséget, és még erre azt mondod, nehogy megsértődjek?! Hallod magad ilyenkor, hogy meg tudod bántani az embereket?

-         Hé, öcsi…ne haragudj…csak elég ideges vagyok most Viki miatt. Ötletem sincs, hogy hol lehet… - temettem arcomat a kezeimbe.

-         Semmi baj. – ült vissza Bill. – Aggódsz érte?

-         Persze, hogy aggódom. Nem akarom, hogy miattam legyen valami baja.

-         Nem lesz, nyugi. Biztos jó helyen van.

-         De most mit csináljak?

-         Első körben tedd le a cigit.

-         Könnyű azt mondani… - sóhajtottam.

-         De érte megteszed, nem?

-         De. De hol lehet?

-         Nem tudom, de most hagyd egy kicsit.

-         Nem hagyom! – nyúltam a telefonom után és már hívtam is.

Viki szemszöge:

Éppen lent reggeliztünk a konyhában, mikor meghallottam, hogy csörög a telefonom. Megtöröltem a számat, és rohantam fel a szobámba. Mikor megláttam a nevet, megfogtam, és kivittem a konyhába.

-         Nem veszed fel? – kérdezte meglepetten Adam.

-         Nem.

-         Ki az?

-         Tom.

Felkapta mellőlem az asztalról, és felvette.

-         Szia!-------Adam.-------Igen, itt.-------Most nem akar veled beszélni.-------Nyugi, úgyis hazaküldöm (nevet)-------Hát persze.------Jó, oké. Szia!

-         Ez meg mi volt?! Te ellenem vagy?

-         Nem. Én a javadat akarom. És az az, hogy ti ketten kibéküljetek. Ezért sajnos haza kell küldjelek. – vigyorgott gonoszan.

-         Ó, te Isten átka…mit mondott?

-         Azt, hogy sajnálja, menj haza, beszéljétek meg, és hiányzol neki, és nagyon aggódott, hogy hol vagy. Dióhéjban ennyi.

-         Későbánat.

-         Istenem, ne legyél már ilyen makacs! Amúgy meg hatalmas nagy mákod van Tommal. Kedves, jófej, és irtó dögös. – vigyorodott el.

-         Hé, ne mássz rá! – nevettem.

-         Soha nem venném el egy barátom pasiját. Amúgy is hetero.

-         Pontosan. – mosolyogtam.

-         Na nyomás haza!

-         Legalább hagy egyem meg a reggelimet… - néztem rá nagy szemekkel.

-         Nem, majd ketten megreggeliztek. Bár abból csak ebéd lesz, ahogy titeket ismerlek. – kacsintott.

Felszaladtam a cuccomért, amit kivettem belőle, azt visszapakoltam, elköszöntem Adamtől, beszálltam a kocsimba és már el is indultam haza. Fél óra kocsikázás után megérkeztem, és már nyílt is az ajtó, Tom pedig odasietett hozzám.

- Kicsim, kérlek ne haragudj! Nem kellett volna kiabálnom veled… - ölelt magához.