-Istenem, ez is csak te lehetsz. Most jegyezted el, s mris megbntottad.
-Kinek a testvre vagy?!
-A tid. Ha kell megvdelek s mindig melletted llok, de nem helyes amit csinltl. Nem arra krt, hogy vgasd le kopaszra a hajad, csak arra, hogy legyl r tekintettel s szokj le a cigirl.
-Mondod ezt te, aki ugyan gy dohnyzik.
-Most nem rlam van sz.
-Akkor ne oktass ki!
-Szia Tom. – llt fel a kanaprl Bill.
-Most nehogy megsrtdj mr…
-Nehogy megsrtdjek?! Kivertl az gybl s thvtl, hogy segtsek, de te a fejemhez vgsz minden hlyesget, s mg erre azt mondod, nehogy megsrtdjek?! Hallod magad ilyenkor, hogy meg tudod bntani az embereket?
-H, csi…ne haragudj…csak elg ideges vagyok most Viki miatt. tletem sincs, hogy hol lehet… - temettem arcomat a kezeimbe.
-Semmi baj. – lt vissza Bill. – Aggdsz rte?
-Persze, hogy aggdom. Nem akarom, hogy miattam legyen valami baja.
-Nem lesz, nyugi. Biztos j helyen van.
-De most mit csinljak?
-Els krben tedd le a cigit.
-Knny azt mondani… - shajtottam.
-De rte megteszed, nem?
-De. De hol lehet?
-Nem tudom, de most hagyd egy kicsit.
-Nem hagyom! – nyltam a telefonom utn s mr hvtam is.
Viki szemszge:
ppen lent reggeliztnk a konyhban, mikor meghallottam, hogy csrg a telefonom. Megtrltem a szmat, s rohantam fel a szobmba. Mikor meglttam a nevet, megfogtam, s kivittem a konyhba.
-Nem veszed fel? – krdezte meglepetten Adam.
-Nem.
-Ki az?
-Tom.
Felkapta melllem az asztalrl, s felvette.
-Szia!-------Adam.-------Igen, itt.-------Most nem akar veled beszlni.-------Nyugi, gyis hazakldm (nevet)-------Ht persze.------J, ok. Szia!
-Ez meg mi volt?! Te ellenem vagy?
-Nem. n a javadat akarom. s az az, hogy ti ketten kibkljetek. Ezrt sajnos haza kell kldjelek. – vigyorgott gonoszan.
-, te Isten tka…mit mondott?
-Azt, hogy sajnlja, menj haza, beszljtek meg, s hinyzol neki, s nagyon aggdott, hogy hol vagy. Dihjban ennyi.
-Ksbnat.
-Istenem, ne legyl mr ilyen makacs! Amgy meg hatalmas nagy mkod van Tommal. Kedves, jfej, s irt dgs. – vigyorodott el.
-H, ne mssz r! – nevettem.
-Soha nem vennm el egy bartom pasijt. Amgy is hetero.
-Pontosan. – mosolyogtam.
-Na nyoms haza!
-Legalbb hagy egyem meg a reggelimet… - nztem r nagy szemekkel.
-Nem, majd ketten megreggeliztek. Br abbl csak ebd lesz, ahogy titeket ismerlek. – kacsintott.
Felszaladtam a cuccomrt, amit kivettem belle, azt visszapakoltam, elkszntem Adamtl, beszlltam a kocsimba s mr el is indultam haza. Fl ra kocsikzs utn megrkeztem, s mr nylt is az ajt, Tom pedig odasietett hozzm.
- Kicsim, krlek ne haragudj! Nem kellett volna kiablnom veled… - lelt maghoz.
AJÁNLOM AZ OLDALT
