29.r�sz

- Nincs semmi baj, de engedj el, k�rlek!- mondta Viki.
- Mi az, hogy nincs semmi baj? Mi t�rt�nt velem?! Mi�rt f�jt ennyire, �s mi?- k�rdezte folyton.
- V�mp�r lett�l!- mondtam halkan.

Elkerekedtek a szemei �s v�gig n�zett rajtunk.

- Megmondtam, hogy nem! Mi�rt nem tudt�tok felfogni??!- k�rdezte kiab�lva.
- Musz�j volt!- mondta Bill.
- Te tetted meg?
- Igen.- felelte halkan.

Felpattant �s csak n�zett r�nk.

- Ennyit r�lad Bill! �s r�lad is Viki! Nektek az t�k mindegy, hogy �n mit akarok vagy mit �rzek! Mindig csak az a l�nyeg, hogy ti mit akartok.
- Nem jobb �gy?!- k�rdeztem �n is.
- H�t k�pzeld, nem! Mert mostm�r nem vagyok ember!
- �s nem vagy szomjas?!
- Nem fogok v�rt inni! Az undor�t�!

Billel egym�sra n�zt�nk. Ez egy v�ratlen fordulat volt. Nem k�v�nja a v�rt..ez el�g �rdekes..

- Mit enn�l?-k�rdeztem.
- Semmit! Hagyjatok most magamra.
- Meg�g�red, hogy nem csin�lsz h�lyes�get?- k�rdezte Bill.
- M�gis mit csin�lhatn�k?! �l�k, mint egy szobor, �s figyelem ahogy rep�l az id�, k�zben mi nem v�ltozunk..
- De �n itt leszek neked �r�kre, �s te is nekem!- pr�b�lta nyugtatni Bill.

R�n�zett, majd megr�zta a fej�t �s kiment.

- Jobban fogadta mint gondoltuk..- mondtam.
- Megl�tjuk.- mondta Viki mereven.
- Mi�rt? K�ts�geid vannak?
- Ha egyszer beindul, biztos, hogy nem lesz j� v�ge a dolgoknak..
- Gondoskodunk r�la, hogy ez ne t�rt�njen meg.
- H�t rem�lem.

Kiment�nk hozz�.

- Minden rendben?- k�rdezte Viki.
- Val�sz�n�leg igen!- g�nyol�dott n�v�r�vel.
- Mi�rt nem tudsz �r�lni annak, hogy volt egy ilyen es�lyed, �s �r�kre egy�tt maradhatunk?
- Mert nekem nem kell ilyen �let. A dolgok rendje szerint szerettem volna �lni. Dolgozni, h�zasodni, gyereket sz�lni...�s m�g sorolhatn�m.. de most..egyik sem val�sulhat meg, csak a munka.
- Meg a h�zass�g.- mondta halkan Bill.
- Ne is �lmodj r�la, hogy hozz�d megyek..- mondta m�rgesen.
- Higgadj le, Vivi!- �ltette le Viki.