33. r�sz

Azonnal oda rohantam a szakad�k sz�l�hez. Ha �ln�k a sz�vem akkor�t dobbant volna, hogy kiszakad a mellkasomb�l. A szikla alatt egy tavacska volt, aminek vize al�l �ppen most bukkant el� szerelmem.
�sszerogytam. Megijedtem. Olyan gyorsan t�rt�nt minden, hogy fel sem fogtam. Leugrottam �n is. Ahogy felj�ttem a v�z al�l, azonnal r�mordultam Vikire.

- Mondd csak te norm�lis vagy?! Rohadt nagy szerencs�d van, hogy v�zbe �rkezt�l, mert mi van akkor ha nem az lett volna itt?! - r�ngattam ki karj�n�l fogva a partra, majd lel�ktem �t a f�ldre. - Tudod te, hogy mennyire megijedtem? Iszony� felel�tlen vagy! Azt hiszed, most hogy v�mp�r lett�l mindent megtehetsz?! H�t nem! Hiba volt t�ged �tv�ltoztatni!!! - kiab�ltam, azzal sarkon fordultam, �s otthagytam �t.

� csak megszeppenten �lt a parton, �s a kis kavicsokat markol�szta, amit pillanatok alatt porr� z�zott. Most j�tt ki rajtam a hatalmas fesz�lts�g.

- Mi t�rt�nt? - k�rdezte �cs�m, miut�n gondosan becsaptam a bej�rati ajt�t, de �gy hogy kiesett a kilincs. Vivi ijedten n�zett r�m Bill mell�l a kanap�n.
- Ha dobogna a sz�vem, h�t most meg�llt volna!
- De mi t�rt�nt? - k�rdezte m�r Vivi is, mik�zben �n megpr�b�ltam visszatenni a kilincset.
- Van egy borzaszt� felel�tlen n�v�red, az t�rt�nt! Naj�, nekem ehhez nincs t�relmem! - dobtam el a kilincset. - Bill csin�ld meg!
- De Tom! Mit csin�lt Viki? - k�rdezte �s lehajolt a p�rul j�rt kilincs�rt.
- Most hagyjatok b�k�n. - mondtam �s felmentem a szob�mba.

Fogalmam sincs, hogy mit csin�lhattak vagy mir�l besz�lgethettek, de j�l becsaptam magam m�g�tt az ajt�t �s kiz�rtam mindenkit a gondolataimb�l. Kezdett elegem lenni m�r. �r�ltem, hogy egyed�l lehettem egy kicsit. Gondolkoznom kellett.. Egyszer�en nem igaz�n b�rtam m�g feldolgozni a most t�rt�nteket..�letem szerelme fejest ugrik a s�t�ts�gbe, az ikertestv�re f�lig ember f�lig v�mp�r, azt�n megjelenik Natalie is. Ez m�g egy v�mp�rnak is lehet sok. Vagy �ppen sokk. Azt�n hallottam, hogy ajt� csap�d�s, �s halk besz�lget�s. Az ajt�mhoz settenkedtem �s
hallgat�zni kezdtem. Biztos voltam benne, hogy �n leszek a t�ma.

- Mi a francot csin�lt�l, hogy Tom ilyen?- hallottam Vivi hangj�t.
- Te is ess�l nekem. K�sz.. Pont k�rni akartalak.
- J�l van bocsi. De m�r kezdem unni Tom hisztij�t meg a meglepet�seket. Sz�val mit csin�lt�l?
- P�r sz�z m�tert ugrottam szakad�k sz�l�r�l le a v�zbe, �s Tom megijedt mert hirtelen t�ntem el. Itt l�tszik, hogy nem b�zik bennem.

Nem b�zok benne?? Ez h�lyes�g. Most szakadt el c�rn�m. Lementem.

- �n nem b�zok benned?! Bocs, de nem fogom mosolyogva fogadni, ahogy v�gig n�zem, hogy zuhansz le szinte a semmibe.
- Azt hiszed, hogy k�pes lenn�k �gy leugrani szakad�k tetej�r�l, hogy nem tudom mi v�r r�m?!
- Kin�zem bel�led!
- Mondom, hogy nem b�zol bennem!
- De b�zok benned Viki! De ez nem tetszik amit csin�lsz.
- Igazad van, tal�n t�nyleg nem kellett volna v�mp�rr� v�ltoztatnod!

Viki egyb�l elt�nt.

- Bocs�ss meg Bill, de most mennem kell!- mondta Vivi, majd utolj�ra megcs�kolta �cs�met �s elt�nt  � is.
- Na de j�!- mondta Bill.
- Azt hiszem ebben a pillanatban �n is fontosabb lenn�k neked.
- Te mindig is fontosabb maradsz nekem, �s ez n�luk sincsen m�sk�pp. De mi�rt mondt�l ilyet Vikinek?
- Mert megijedtem.
- Akkor sem kellett volna ezt mondanod neki. R�szben miattad adta fel az �let�t.
- Hagyj�l m�r Bill! Te is itt pump�lod az agyam, nem hogy seg�ten�l feldolgozni n�h�ny helyzetet.
- Ezen mit seg�tsek Tom? Te sz�rtad el, hozd is helyre. M�sr�szt meg Natalie nemsok�ra meg fog jelenni az ikrek miatt. Most vel�k k�ne foglalkoznunk, nem magaddal.
- Lelkes�t�st k�rtem, nem azt, hogy hozd helyre helyettem.
- Mit lelkes�tsek? A baroms�godat? Bocs tes�, mindenben t�mogatlak, de ebben most nem! Na nyom�s az ikrekhez.
- Menj�l.