34.r�sz

- Tom ne ideges�ts, k�rlek sz�pen! Te is j�ssz!
- Nem akarok Viki k�zel�ben lenni, most!
- Nem lehetsz ilyen a bar�tn�ddel!
- Mi�rt ijeszteget?
- Csak ki akart pr�b�lni valamit, te meg ilyen nagy dobra vered.
- Bill, ha ezt Vivi csin�lta meg volna �s te v�gig n�zed, mit csin�lt�l volna?
- Biztos, hogy el�sz�r m�rges lenn�k r�, de megk�rdezn�m, hogy ez most mire volt j�, �s hogy tudja-e hogy mire sz�m�that. Nem leord�tom a fej�t �s k�zl�m vele, hogy k�r volt �tv�ltoztatni. Nem �gy m�k�dnek a dolgok, Tom!

Nem v�laszoltam. Kiz�rtam a gondolataimb�l, mert most sz�ks�gem volt az egyed�l l�tre. M�sr�szt meg, tudtam, hogy igaza van. De ha egyszer �gy megijesztett..nem tudtam m�shogy reag�lni akkor..

- Elhiszem, Tom! De akkor is! Bocs�natot kellett volna k�rned t�le.
- De h�t kiz�rtalak.
- Tudom, de att�l m�g az ikertestv�red vagyok!
- Ja, bocsi! Elfelejtettem.- g�nyol�dtam, mire � megr�zta a fej�t.
- Na gyere!
- J�l van!

Kocsiba �lt�nk �s elhajtottunk Vikihez �s Vivihez. Kicsit f�ltem, hogy, hogy fog reag�lni Viki. De musz�j volt menn�nk, mert k�t �jsz�l�tt v�mp�rt m�gsem hagyhatunk magukra. �s ezt szerintem Natalie sem d�jazza.

- Eltal�ltad, Tom!- hallottam magam m�g�l a hangj�t.
- Mi�rt vagy itt?- k�rdezte Bill m�rgesen.
- Neked meg mi bajod Bill?
- Az, hogy itt vagy Nat. Semmi m�s.
- Mi�rt zavar az ittl�tem?
- Ki tudja, hogy mit akarsz m�velni a l�nyokkal.- mondtam.
- Csak seg�teni szeretn�k, miel�tt ki�rtan�k a fajt�nkat az emberek.
- Nem k�zvesz�lyes v�mp�rok, csak fiatalok, de tudj�k, hogy mit csin�lnak!- mondtam.
- J�l van, tudom! De el�gg� �rdekesek. Az egyik alszik �s nem akar v�rt inni. A m�sik meg d�nthet �gy, hogy nem veszi figyelembe a szomj�t �s ak�r napokig el van v�r n�lk�l..
- Most mit csin�ljunk?! Ez van! �n �r�l�k, hogy ilyenek!- v�laszolta Bill, majd leparkoltunk a h�zuk el�tt.

Nagy cs�nd lett a kocsiban, amikor az ikrek h�z�ra n�zt�nk �s csak a s�t�ts�get l�ttuk.

- Vajon itt vannak?- k�rdezte Nat.
- Nem kell egyb�l rosszra gondolni!- sz�lltam ki a kocsib�l, majd Bill is.

Bill megv�rta am�g Nat is kisz�ll az Audib�l, addig �n elt�ntem, vagyis bejutottam a h�zukba. Sehol senki.

- Vivi, Viki!- sz�ltam.

Egyszer csak Bill �s Nat jelent meg mellettem.

- Na?
- Semmi!
- Ikrek!- ki�ltott Bill.
- Ezt nem hiszem el! Mi�rt hagyt�tok �ket szem el�l?- morogta Natalie, majd elt�nt Viki szob�j�ba �s egy pulcsij�t megszagolta, majd v�gk�pp elt�nt.
- Ez most a keresni ment?- hallotam egyik�j�k hangj�t, de nem tudtam megmondani, hogy melyik�j�knek.
- Ki vagy?- k�rdezte Bill.
- Viki.
- �s hol van Vivi?
- Alszik.
- Ebben az �v�lt�z�sben?
- Igen!
- Viki, sajn�lom!- mondtam neki.
- Nem kell, Tom! Csak �ll�tsd le Natalie-t, semmi sz�ks�g arra, hogy � itt legyen. El�g lesz a ti tan�t�sotok is.- mondta m�rgesen.
- Mi a baj?- k�rdezte halkan Bill.
- �h igaz�b�l semmi bajom, Bill!
- Tudom, hogy Tomra vagy m�rges de n�zd el neki! Nagyon megijedt.
- Szerintem ezt neki k�ne elint�zni nem neked!- mondta �s elt�nt.
- Mostm�r keresheti �t Nat.- mondta Tom.
- Mondjuk, ha megsz�lalt�l volna, m�r r�g nem itt tartan�nk!- n�zett r�m Bill.