35.r�sz

- �s most mi lesz?
- Menj �s keresd meg! Nem az �n bar�tn�m!
- De hol keressem?!
- Nem ment el, Tom! Itt van a h�zban!- j�tt ki Vivi szem�t d�rzs�lgetve.
- Kir�ly!- mondtam majd megkerestem Vikit.

Miel�tt elmentem volna, h�tra n�ztem �s l�ttam, ahogy Bill mag�hoz �leli az �lmos Vivit..irigyeltem azt a pillanatot..gondolom meg�rtitek, hogy mi�rt.
Felmentem az emeletre �s benyitottam az egyik szob�ba. Ott �lt a szoba sark�ban, �s a t�rd�re hajtotta a fej�t, �gy gondolkozott, rajtam, Vivin �s az eg�sz �let�n.

- Kicsim..- sz�ltam.
- Hagyj!
- Nem akartalak megb�ntani!
- H�t mindenesetre siker�lt.
- Megijedtem.
- Tudom! De valahogy reag�lhatt�l volna m�shogy is..
- Sajn�lom, t�nyleg nagyon sajn�lom! Meg tudsz bocs�tani?!
- Gyer�nk, gyer�nk s�rget az id�!- jelent meg Nat.
- Musz�j neked mindent elrontanod?!- �lltam fel.
- El k�ne kezdeni a tanul�st!
- Na nekem ebb�l b�ven el�g volt Natalie! T�ged nem az �rdekel, hogy mi tanulhassunk, hanem f�lt�keny vagy a sr�cokra!- �llt fel Viki is mell�m.
- Mib�l gondolod?- k�rdezte len�z�en.
- Kiz�rsz a gondolataid k�z�l mindenkit, �s folyton a nyakunkon cs�ngsz. Nem vagy felt�n�!
- Az�rt l�gok rajtatok, dr�g�m, mert tan�tani k�ne titeket, hogy ne vad�sszanak le az emberek. Kicsik�m..
- Mert �gy n�z�nk ki mint a k�zvesz�lyes �llatok, ugye? �s mi az, hogy levad�sznak minket?! El�bb �lj�k meg �ket mi, mint �k minket.
- �s ezt is szerent�nk kiz�rni a paklib�l, �gyhogy h�zz�l le �s na ugass�l nekem, kisl�ny!- kiab�lt vele Nat.
- Natalie, most �llj�l le!- mondtam neki.
- Mi a probl�m�d Nat?- jelent meg az ajt�ban Vivi m�g�tte Billel.
- Ne akarj�tok, hogy �n int�zkedjek..- morogta m�rgesen Nat, majd a szemei v�rv�r�sen izzani kezdtek.
- Ha nem �llsz le, akkor mi tessz�k meg veled!- mondta Bill, szint�n v�r�s l�ngokkal a szem�ben.

R�n�ztem el�gg� meglepetten, majd Vikit magamhoz h�ztam.

- Holnap visszaj�v�k!- morogta Nat, majd elt�nt.

Egy percig n�ma csendben �lltunk �s n�zt�nk magunk el�. Egyed�l Vivi n�zett h�rmunkra.

- Mi volt ez?! Mi�rt fenyeget ez minket mindig?- sz�lalt meg.
- Nyugodj meg kicsim, semmi baj!- �lelte �t Bill.
- Semmi baj?! Kezdj�k m�r el a tanul�st! Elegem van, hogy mindig van valami itt. De ezt m�r nem egyszer mondtam!
- Majd holnap!- v�laszolta Bill.
- Hogy mondhatt�l ilyet Natnak, Bill?- mozdultam v�gre meg.
- Nem b�rtam tov�bb hallgatni ahogy fenyeget�zik!
- Ugye tudj�tok, hogy ezt hallhatja?!- k�rdezte Viki.
- Nem �rdekel, hagy hallja! �s nem t�vedt�l, t�nyleg f�lt�keny!- mondta Bill Vikinek, fesz�lten.