38.r�sz

- Fogalmam sincs.- suttogta Bill.

R�n�ztem. Ez nem igaz, hogy nem esik le neki..

- Natalie figyelmeztette az embereket.- motyogtam.
- Tess�k?
- Mi?

K�rdezt�k egyszerre az ikrek.

- Nyugodjatok meg, nem lesz semmi baj!- �lelte �t Vivit.
- M�ghogy semmi baj?! �s �n egy ilyenbe akartam megb�zni..- mondta.
- Csak viselkedjetek term�szetesen.- mondtam.

Most hozz�nk ment�nk �t. Le�lt�nk mindannyian �s n�zt�nk magunk el�. Viki m�g �gyahogy nyugodt volt, de Vivi gondolatai k�zt kurk�szni....s�rni lehetne.. Ez�rt ink�bb ki is sz�lltam onnan, mert ezt nem b�rtam..

- Nyugodj m�r meg!- kiab�ltam r�.
- Senki nem k�rte, hogy a gondolataimban turk�lj!- �v�lt�tt vissza.
- Csss! Meghallanak a szomsz�dok..- n�zett r�nk Bill.
- Viki, nyugtasd le a h�godat!- kiab�ltam Vikinek.
- Most nincs kedvem! De van oka idegeskedni. �s nekem is.
- De ez borzaszt�..
- Tom, �llj�l m�r le! R�lad is csak az idegess�g �rad..- sz�lt r�m Bill.
- M�r hogy ne lenn�k ideges?? Az a szem�t bek�p�tt valakinek minket.
- Ezt hallhatja.
- Mostm�r nem �rdekel.
- De �rdekeljen, mert ha most r�nk k�ldi a nyomoz�kat, nek�nk annyi! �gyhogy fogd vissza magad!- kiab�lt r�m Vivi.
- Te csak ne besz�lj�l, �pp el�g az �sszes gondolatod!- v�gtam vissza.
- Mondtam m�r, hogy h�zz�l ki onnan!
- �lljatok le, mindketten! Nincs �rtelme most vitatkozni!- emelte fel a hangj�t Viki.
- Akkor folytatjuk holnap!- mondtam.
- Nincs olyan szerencs�d, hogy holnap l�ss!- morogta Vivi.
- Hova menn�l?!- k�rdeztem len�z�en.
- Majd pont neked fogom elmondani.
- Vivien, nyugodj�l m�r le!- kiab�lt r� n�v�re.
- Mindig �n vagyok a hib�s! Nehogy m�r a kis Tomik�dat kelljen egyszer lesz�dni, nehogy! Mindig engem! Pedig most egyenl� voltam egy dombon �l� f�csom�val..- mondta �s elt�nt.

Nem ment sehova, itt maradt a h�zban, csak az erk�lyre ment ki.. S�hajtottam..nem volt helyes az amit mondtam neki..t�nyleg nem csin�lt semmit, �s bel�lem is csak az ideg besz�l..

- Na tess�k..Most ez miattad van!- fordult fel�m Viki.
- Nem kellett volna beleavatkoznod.
- �s azt hiszed, hogy k�pes lettem volna ezt eg�sz �jjel hallgatni?
- Eg�sz �jjel nem, mivel az ikred aludni szokott!
- Tudom! De most miattad ut�l.
- M�r mondtam. Nem kellett volna beleavatkoznod.
- Majd ha lenyugodt�l t�rgyalhatunk.- mondta �s testv�re ut�n ment.
- Ezt megint j�l megcsin�ltad..- suttogta Bill.
- Te mi�rt nem m�sz ut�na?- k�rdeztem m�rgesen.
- Mert most ehhez t�nyleg semmi k�z�m. M�sr�szt meg, v�rom, hogy v�gre nyugodt �letet �lhess�nk vel�k.
- De a nyugodt �lethez csak egy megold�s van, Bill.
- Tudom!