40.r�sz

- �n�knek is! Mi j�ratban �gy este?- k�rdeztem.
- Az egyik szomsz�duk, Natalie Franz panaszkodott �n�kre.
- �s mif�le panaszt tett ellen�nk? Mert nem lakik a szomsz�ds�gunkban.
- Igen, mondta, hogy elk�lt�z�tt.

V�gig gondoltam a dolgot gyorsan. Csak a szembe szomsz�ds�gba �rkeztek �j emberek. Az a gonosz...��...ezt meg fogja sz�vni...

- Ne mondjon semmit, tudok r�la. �s a panaszt hallhatn�nk?
- K�r�l n�zhetn�nk uram?
- M�r k�s�re j�r �s �pp aludni k�sz�ltem menni.
- Sajn�lom, ez fontos.
- J�l van, j�jjenek.

Beengedtem �ket. Nem volt m�s v�laszt�som. Bill a kanap�n �lt �s �gy csin�lt mintha olvasgatna. Az ikrek a f�rd�ben voltak elb�jva. Billnek gyorsan �zentem gondolatban:

" Fel k�ne menned Vikihez! Nehogy megt�madja az egyik rend�rt."
" Ne agg�dj, Tom! Ura vagyok a helyzetnek!" -�zent nekem Viki.

Bill b�lintott, hogy hallotta � is Vikit �s marad a hely�n. K�zben szemmel tartottuk a k�t rend�rt, mik�zben ben�ztek mindenhova. Azt�n a konyh�ba. A h�t�t is kinyitott�k. Amibe alig volt egy napra elegend� kaja.

- Mi�rt ilyen �res a h�t�j�k?
- Mert nem kaptunk m�g fizet�st, hogy vehess�nk rendes �telt.
- �s azt megtudhatn�m, hogy mi�rt ilyen feh�r a b�r�k?
- Mert ilyennek sz�lettem. �r�kletes.
- �s maga?- n�zett Billre.
- Az ikertestv�re vagyok. �gy m�r �rti?- v�laszolt.

A rend�r b�lintott. A gondolatai k�zt nem olvastam, mert biztos lebukn�k, de Bill fej�t ahogy eln�ztem hallotta a gondolataikat. Nem is mertem az � gondolataiba belegondolni.

- Teh�t Natalie az�rt panaszkodott magukra, mert olyan furcs�k �s azt �ll�totta, hogy �llatokkal t�pl�lkoznak �s a fr�szt hozz�k a h�lgyre.
- Egyszer l�ttuk Natalie-t, akkor sem minket figyelt.- hazudott Bill.
- �rtem. H�t akkor k�sz�nj�k, hogy zavarhattuk �n�ket �s eln�z�st.- mondta a rend�r.
- Semmi gond!- mondtam, majd kik�s�rtem �ket.
- Viszl�t.- k�sz�ntek el, majd becsuktam az ajt�t.

A l�nyok lej�ttek, �n meg fel�j�k fordultam.

- Fogalmam sincs, hogy hogy �szt�tok meg! Azt hittem lebuktok..ahogy a gondolataik k�zt olvastunk..- hadarta Viki.
- �n nem olvastam a gondolataikban �s tal�n ez is mentett meg!- mondtam.
- Mi a baj?- k�rdezte Viki.
- Hogy mi a baj?! Natalie-t megtal�ljuk �s �n fogom egyed�l meg�lni!
- Hmmm ne rem�nykedj, Tom!- jelent meg Natalie.

Itt teljesen elszakadt a c�rn�m �s neki estem.  Ahogy neki t�madt, letepertem a f�ldre. Az ikrek elrohantak, �s t�volr�l n�ztek, Bill pedig mell�m �llt.

- Tom, m�g alig mentek el! Ne most!- mondta.
- Semmi es�lye ellenem, �gyse!- mondta Natalie alattam.
- Mir�l besz�lsz, le vagy fogva te kis szem�t!
- Szervusz!- mondta majd elt�nt.
- Na ennyit err�l.. Hogy k�ne ki�tni?
- Ajj fogalmam sincs. Egy v�mp�rt nem lehet ki�tni..
- De tal�n mi seg�thet�nk!- j�ttek mell�nk az ikrek.
- J�, de ha elmondj�tok akkor ennek is annyi.- morogtam.
- Nem! Csin�lunk egy gondolat-l�ncot amibe csak n�gyen vagyunk benne, �s kiz�runk minden m�st.- mondta Vivi.
- Azt hittem, hogy te h�lye vagy! De most kellemeset csal�dtam.
- J�l van Tom, �n meg azt hittem, hogy szorult bel�d egy kis szeretet ir�ntam, de t�vedtem..