2. rész

Vicky & Vivi  2010.12.01. 16:58

 

A szokásosat kértük és leültünk egy asztalhoz beszélgetni. Már nagyon izgultunk a fellépés miatt. 

 

-       Nyugi már skacok!- próbált minket csillapítani a pincér-haverunk.

-       Mégis, hogy tudnánk megnyugodni? Ország-világ előtt fogunk fellépni!- hadarta April.

-       Azt hiszem magatokra hagylak, még rengetek megbeszélni valótok lehet.- mondta a pincérünk és el is tűnt.

-       Amúgy a haverjaim ott lesznek.- szólalt meg Andreas.

-       Igen? Ismerjük őket?- kérdeztem.

-       Nem, de hamarosan bemutatom nekik az én szuper csapatomat.- mosolygott ránk Andreas.

 

Később már elhagytuk a kávézót és mindenki ment a dolgára. A fiúk mentek vissza gyakorolni, April hazament tanulni, én pedig dolgozni. Táncot oktatok tiniknek. Egyelőre nincs életcélom, és ehhez értek a legjobban.

Estére már kellőképpen elfáradtam, és a legjobb dolog az volt amikor beültem a kocsiba, beindítottam a motort, és már hajtottam is haza. Úton a zenéket hallgattam, amikre majd táncolni fogunk.. és most egész hamar haza is értem..

 

-       April?- nyitottam be.

-       Igen?- jött le az emeletről.

-       Tanulsz még?

-       Már nem! De miért? Mi a baj?

-       Gyere táncolni..- fogtam meg a kezét és a saját kis próbatermünkbe húztam.

-       Nem vagy elég fáradt? 

-       Most nem!

-       Reggel nem fogsz tudni felkelni.. múltkor is így elaludtál..

-       De most nem fogok! Na kérlek!

-       Jaj rendben!

 

Beraktam a zenét, beálltunk a helyünkre és eltáncoltuk a számokat. Nagyon belejöttünk, és későn feküdtünk le aludni.

Reggel csörgött az órám, de csak kinyomtam és aludtam tovább. Nem voltam képes felkelni, túl fáradt voltam.

 

Nem telt bele, talán csak 10 percbe, hogy a drága barátnőm rám ne törje az ajtót...

 

- Tudtam hogy elalszol!!!

- Jól van, jól van, kelek már... - dünnyögtem a párnámba.

- Ahhoz meg kéne mozdulni.

- Ühüm...

- Najó...hozom a vizet. - és már el is tűnt.

- Ühüm...

 

Betrappolt, és a nyakamban landolt egy pohár hideg víz.

 

- Te normális vagy?! - pattantam ki az ágyamból.

- Jó reggelt! - mosolygott bűbájosan és kiment. - A reggeli rögtön kész!

- Szuper... - csavargattam a mosdó felett a hajamat.

 

Gyorsan megszárítottam szőke, hullámos fürtjeimet, most kiengedve hagytam őket és magamra kaptam egy világos csőfarmert egy sötétzöld trikóval, fogatmostam és lementem reggelizni. Nagyon finom illatok áramlottak az egész lakásban. Hát igen...kettőn közül April az, aki jobban tud főzni. :)

 

- Gyere! Gofrit sütöttem. - mosolygott.

- Jujj... - csillantak fel a szemeim, és gyorsan elővettem hozzá a nutellát is.

- Már lefőtt a kávé, töltenél?

- Persze. - elővettem a kedvenc bögrénket, amit még a srácoktól kaptunk mikor beléptünk a csapatba. Mind a kettőn volt egy-egy kis balerína. :)

 

Gyorsan benyomtuk a reggelit és már siettünk is a próbára. Most a fiúkkal együtt érkeztünk, ami ritka. :D

 

- Hát mi történt? csak nem kidobott az ágy?? - szórakozott Andreas.

- Csitt már! - húztam össze a szemöldököm.

- Csak szívlak. - vigyorgott rám.

- Na ez az. Korán van még nekem ehhez... - nyújtózkodtam, mint egy cica.

Ben valamiért nem tudta kihagyni az alkalmat és rácsapott a fenekemre.

- Asszony! Munkára!! - nevetett a többiekkel és betolt az öltözőbe.

 

Mindig is együtt öltöztünk a fiúkkal, ez sosem jelen tett problémát. Nekik főleg nem! :D

Ma hihetetlenül kirobbanó formában volt a csapat. A szokásosnál is jobban. Szerintem azért mert mindenkit felspanolt a holnapi fellépés. Mikor tartottunk egy kis szünetet, észre vettem, hogy Mark egyedül ül a fal tövében, felhúzott lábakkal. Odamentem hozzá.

 

- Mi a baj? - mosolyogtam rá kedvesen és leültem mellé. Nem nézett rám, csak meredt maga elé.

- Félek hogy el fogom rontani...

- Dehogy fogod! Miért rontanád?

- Tegnap szakítottam Lindával. Megcsalt. - nézett végre rám.

- Istenem...nekem sose volt szimpi az a csaj...olyan sunyi. Na jó! Tudod mit? Holnap olyat bulizunk, hogy harmadnapra se fogod kialudni. És eszedbe se jusson, hogy elrontod, mert nem fogod! Te egy fantasztikus táncos vagy. - csaptam finoman a combjára bíztatás gyanánt.

- Te meg egy fantasztikus barát. - ölelt magához, majd egyszercsak megtörve a meghitt pillanatot, felpattant, és felhúzott magával. - Ez az, zúzzunk kislány!!!

- Erről van szó! - vigyorogtam. Visszatért az én régi Markom...újból olyan, mint...mint mikor még együtt voltunk... :)